Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Maksay Ferenc: Urbáriumok
A becslés gyakran előre elkészített formulák alapján történt, utóbb táblázatosan (ingatlanok, területi adataik és pénzértékük, jövedelmek és pénzértékük), a XVIII. század végétől nyomtatott alapszövegen is. A becsű-iratokhoz nem egyszer, külön lapokon, részlet-becsüket is nagy számban mellékeltek (épületekről, műhelyekről stb., az alkatrészek, szerszámok részletes felsorolásával és becsértékével). Ha egy-egy földterületet (erdő, rét) külön kellett megbecsülni, a kiszálló bizottság sokszor tanúsítvány formájában írta le a szóban forgó földrész nagyságát, a rajta találhatókat (pl. fafajiakat) és a hozadékot. Az értékszámítás megkönnyítése céljából táblázatok készültek valamely birtok többévi hozadékáról is. Az összeírok gyakran helyesnek találták, hogy az urbáriumokba olyan, a tartalomhoz kapcsolódó tudnivalókat is bevegyenek, melyek már túlnőttek ennek az irattípusnak a keretein, ill. amelyek egyébként más, különálló irattípusban szoktak helyet kapni. így kerültek be az egyébként „számadások"-ba (a földesúri jövedelmek és kiadások elszámolásaiba) kívánkozó bevétel- és kiadás-jegyzékek. A jövedelmekhez kapcsolódva (ahol pl. az évi gabonaeladásból származó hasznot is feltüntették) felsorolták, mennyi ment belőlük konvencióra, épület- és útjavításra, iparosok különféle munkáira, s mennyi adóssága van a földesúrnak. Máskor, hogy a birtok tulajdonjoga, zálogjoga, a jövedelem megoszlása, leginkább pedig a parasztok jogi helyzete, kiváltságaik, mentességeik és a bérletek okleveles alátámasztást nyerjenek, az urbárium megfelelő helyére bemásolták az adásvételi és zálogleveleket, a királyi és földesúri kiváltság-, engedély-, szabadságbiztosító és mentesítőleveleket, egyezségeket, szerződéseket, konvenciókat. Az urbárium irattípusa az újkor századaiban szüntelen változáson ment át: alaptartalmát megőrizték, de egyre több és komplexebb mondanivalót foglaltak bele. Tartalom tekintetében az árutermelés állandó térhódítása hozott folytonos átalakulást: a paraszti árutermelés lehetővé tette a terményszolgáltatás egyre nagyobb hányadának pénzszolgáltatásra való átváltását, a földesúri árutermelés pedig fokozottan vette igénybe a paraszti munkaerőt, a robotot. A „szolgáltatási" rovatok képe így az évszázadok során teljesen megváltozott. A termelési technika fejlődése már nemcsak az urbárium tartalmára, hanem formájára is hatással volt és fontosabbnak bizonyult az előbbi mozzanatoknál. Azt jelentette ez, hogy a földesúr érdeklődése egyre szélesebben, többrétűén és mélyebben terjedt ki a termelés legkülönbözőbb ágaira s mind nagyobb részletességet követelt az urbárium-felvételezőktől. De a technikai fejlődés az egyre finomabb számbavételt, az egyre modernebb mérési módszereket is megkönnyítette. A XVI. század végéig az urbáriumok még nagy részükben egyszerűek, kisebb részükben a többrétű tartalom mellett rendezetlenek. Legegyszerűbb — és a hátramaradottabb vidékeken sokáig fennmaradó — forma a jobbágyösszeírás, jobbágynévsor volt, községenkénti tagolódással, továbbfejlesztett formában a pusztatelkek, zsellérek, telekszámok feltüntetésével, esetleg a végén mindezek összegezésével. 28 A másik alaptípus — a paraszti szolgáltatásoknak és munkakötelezettségeknek magukban való összeírása — ritkán s rendszerint csak az előbbiek kiegészítéseképpen fordult elő. 29 E korban leggyakoribb a következő, rendszerint községenként megismétlődő rovatokra tagolt urbárium-típus: jobbágytelek szám (vagy parasztcsaládfő-szám), máskor ehelyett névsor és teleknagyságadatok a zsellérekkel; puszták; szolgáltatás, robot és egyéb jövedelem (vám, irtás-, malombér stb.) részletezése; allodium; a
