Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Maksay Ferenc: Urbáriumok

végén: összegezés. Ahol névsort is közölnek, ott vagy a teleknagyság és a parasztok társadalmi helyzete szerint csoportosítják a neveket (egész-, fél-, negyedtelkesek, zsellérek, szabadosok stb.), vagy a településrend szerint felsorolt családfők neve mellett tüntetik fel mindenütt a teleknagyságot és a paraszti kondíciót. A szolgáltatásokat, robotot egy vagy több községre vonatkozóan együtt közlik, de kivételképp előfordul, hogy családfőnként adják meg a teleknagyságon kívüli parasztbirtok többi tartozékát (kaszáló, irtás, szőlő, bérlet, maradványföld) és a családonként változó kötelezettségeket is. Beállott változásokat, időleges adatokat (évi termés, hátralék stb.), magyarázó szöveget rendszerint a lapszélre vetítenek ki.

30 A rendszertelen urbárium-típus a helybeliek községenként változó vallomása nyomán hoz a fentiek mellett leltárrészt, termés- és beszolgáltatott mennyiség-adatokat, jobbágypanaszokat, elszámolást.

31 Gyakoriak az urbáriumokkal rokon részlet-összeírások, pl. a szőlők és az utánuk járó hegyvám családfőnkénti nagyságát feltüntető összeírások; kérdőpontokra pontszerűen tagolt válaszok (a kiváltságos és mentesített családokról, a szolgáltatásokról),

32 továbbá a már említett összesítő kimutatások. Az urbáriumok terjedelmében, mint láttuk, a XVI. század végén állt be lényeges bővülés; szokássá vált — ami eddig csak elvétve fordult elő — a család tulajdonában levő állatok (mellettük időnként a felnőtt fiak) felsorolása. Ez az új elem egy idő után az urbárium egész szerkezetében is változásokat hozott. Az állatoknak a családfőnév után való felsorolása ugyanis (ami az 1590-es évektől kezdve jelentkezik)

33 a XVII. század tízes-negyvenes éveiig odavezetett, hogy a családonként közölt adatokat lassanként táblázatosan kezdték feltüntetni. A Lorántffy-uradalom egy 1610-i urbáriuma

34 csak a táblázat felé való átmenetet mutatja; egy 1621-i, másolatban fennmaradt urbárium már táblázatos

35

. A következő időkben még sok a régi típusú összeállítás, az új csak az 1640-es évektől válik elég általánosan elterjedtté.

36 A kialakult — de természetesen időről időre és uradalomról uradalomra változó — táblázatnak ilyen rovatai voltak: 1. Többé-kevésbé állandónak tekinthető rovatok: családfőnév, teleknagyság, fiúk száma, lovak, ökrök, tehenek, tinók, disznók, juhok, méhkasok száma, foglalkozási, ill. társadalmi helyzet (soltész, szabados, zsellér, pásztor, béres, özvegy stb.). 2. Kevésbé következetesen vezetett rovatok: fiúk neve és kora, szántóföld (befogadóképessége, termése), szőlő (hány kapás?), rét (hány kaszás?), bizonyos gazdasági épületek száma (pl. malom), egyes munkaeszközök száma (eke, halászháló), a fizetendő pénz (census), a beszolgáltatandó termények, a teljesítendő robot, a jobbágy marhás vagy gyalogos állapota, az elköltözöttek új lakóhelye. A táblázatokba be nem szorított anyagot továbbra is a rovatokra tagolt — most ismertetett — rész alatt foglalták írásba; így különösen a község egészére (termés stb.), a majorságra vonatkozókat, de rendszerint a szolgáltatást, robotot, gyakran a puszták, szököttek, kiváltságosak névsorát is. Néhol azonban mindezek, mint másodrendű fontosságúak, elmaradtak. Az urbárium adatait gyakran összegezték; elsősorban a jobbágyoknak (esetleg teleknagyság és különleges kondíció szerint megoszló) számát, az állatszámokat és pusztákat.

37 Szőlő-, puszta- és irtásösszeírások a XVII. században is gyakoriak, a 70-es évek kuruc mozgalmai óta pedig egyre több a konfiskált javak összeírása (legtöbb: a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc leveretése után).

38 A XVII—XVIII. század fordulóján az urbáriumok további lépést tesznek az egységesülés és a részletesebbé válás útján. Egyfelől ugyanis a kincstár — főként a budai kamarai adminisztráció útján — a hódoltság alól felszabadult dunántúli és alföldi területek birtokainak összeírását, becslését többé-kevésbé egységes szempontok szerint végezteti el, s ezzel széles körben terjedő „formulái?

1 alakulnak ki, másfelől