Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

kellett fejtem az összeírások fogalmait, hogy képet alkothassunk arról, hogy milyen és mennyire homogén adatokat tartalmaznak — másrészt egy-egy forrás feldolgo­zása messze meghaladta a tanulmányok íróinak erejét. A Központi Statisztikai Hiva­talra, az Országos Levéltárra, nemkülönben a Tudományos Akadémiára hárul az a feladat, hogy felismerve a történeti statisztikai kutatás fontosságát, a jövőben végre­hajtsa egy-egy forráscsoport feldolgozását. Tekintettel arra, hogy a kötet 10 egymástól többé-kevésbé független tanulmányt közöl, elkerülhetetlen volt bizonyos ismétlés. Ezek sok esetben egyenesen szüksé­gesek, de majdnem kivétel nélkül a mű természetéből adódtak. E kötet a történeti statisztika művelése terén az első lépést kívánta megtenni azáltal, hogy összefoglalja a legfontosabb forrásokat, ismerteti az összeírások célját, létrejöttét, tartalmát, kritikailag vizsgálja a források történeti statisztikai értékét, egyben módszertani útmutatást és példákat ad a forrásokban szereplő adatok tudo­mányos feldolgozásához és értékeléséhez. A kötet munkatársai bíznak abban, hogy lelkes munkájuk a statisztika és a tör­ténettudomány körében szíves fogadtatásra talál és az úttörő lépések megtétele után hozzáfoghatnak majd hazánk népesedés- és gazdaságtörténetének megrajzolá­sához nélkülözhetetlen források országos adatainak feldolgozásához. II. A TÖRTÉNETI STATISZTIKA FORRÁSAI 1. A történeti statisztika forrásainak vázlatos áttekintése A történeti statisztika fejlődési folyamatát forrásanyaga szerint nálunk Magyar­országon 3 nagyobb korszakra oszthatjuk. Az első korszak a XI. századtól a XVII. század végéig tehető. Az ebben a korban keletkezett összeírások legnagyobbrészt adózási célból készültek. A megfigyelés központi kérdése a föld, a telek. Rendszeres számviteli munka még csupán a király udvarában, esetleg a főpapság hivatalaiban és a nagyobb földesuraknál folyik. Ennek a kornak ránkmaradt számszerű összesítései ezt a pénzügyi tevékenységet tükrözik. Az összeírás egysége a porta, a jobbágyház, a jobbágy-háztartás. Az összeírások főleg gazdaságtörténeti és gazdaságstatisztikai értékűek. A népesség számának megállapításával még nem törődtek. Ezekből az ada­tokból csak közvetve lehet demográfiai következtetéseket levonni. A második korszak III. Károlytól a II. József-féle népszámlálásig tehető. Ebben az évszázadban az összeírások keretei kitágulnak. Már nemcsak a föld megfigyelésére terjeszkednek ki, hanem az adófizető népesség egész vagyoni helyzetét ismerni akar­ja­Az adózási összeírások mellett különböző célú összeírások is készülnek. így összeírják a nemességet, az iparosokat, a bányászokat, egyházi személyeket, a nem­zetiségeket stb. Jelentősebb esemény e században a statisztika története szempont­jából az, hogy III. Károly, de még inkább Mária Terézia uralkodása alatt a népmoz­galmi összeírások rendszeressé válnak, így mód nyílik arra, hogy a török utáni fel­szabadulás első évtizedeitől kezdve — ha hézagosan is — nyomon kísérhessük hazánk népmozgalmát és közvetve megállapíthassuk az ország népességszámát is. A harmadik korszak a II. József-féle népszámlálástól a hivatalos statisztikai szervezet kialakulásáig tart. II. József népszámlálása az első átfogó jellegű statisztikai felvétel, mely rávilágít az ország XVIII. századvégi társadalmi és gazdasági helyze­tére. E század utolsó évtizedeitől kezdve folyamatosan kiszélesedik a statisztikai

Next

/
Thumbnails
Contents