Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Maksay Ferenc: Urbáriumok

URBÁRIUMOK • Az urbárium" szó délnémet eredetű, törzse ugyanazt a fogalmat jelentette, mint későbbi „úrbér" szavunk. Urbáriumon olyan feljegyzést értettek, melyben a feudális földesúr birtokát, mindenekelőtt paraszti használatban álló, „úrbéres" — nem allodiális — birtokát, az ott lakó s az úrral „úrbéres" kapcsolatban álló népeket, valamint a birtokból s a népektől befolyó jövedelmeket, hasznokat vették számba, abból a célból, hogy megkönnyítsék az úrnak a földhöz, népéhez és jövedelméhez való jogai gyakorlását. I. TÖRTÉNETI KIALAKULÁS Az urbárium eredete után kutatva a római korba kell visszamennünk: a birodalom egyes igazgatási kerületeiben, hogy a helyes állami adókivetést megkönnyítsék, feljegyzéseket (polypticha) készítettek, bennük a birtokok leírásával. Ugyanilyenek készültek az antik igazgatás szétesése után a magánbirtokok latifundiumain, a nagybirtokosok jövedelmeinek számontartására. A római birodalom helyén alakuló új államok is csakhamar szükségesnek látták, hogy adólistákat s a kincstári jogokról feljegyzéseket készítsenek, majd a IX. századtól egyre részletesebbek lettek az egyházi, később világi nagybirtokokról, a javakról és alattvalókról összeállított leírások, az akkor megszilárduló úrbéri jogokat rögzítő feljegyzések: jövedelem-, szolgáltatáslajstromok, állapotkimutatások stb. KözépEurópában a XII. s°(á?(adtól készülnek egyre részletesebb és rendszeresebb „urbáriumok": a birtokos, a birtok, népei és jövedelmei s a bennük beállott változások állandó feltüntetésével. Jelentőségük, a birtok területén belül általánosan elismert jogi érvényük később egyre nőtt s a XVIII—XIX. századig, a feudális, úrbéri viszonyok teljes felszámolásáig megmaradt.

1 A magyarországi társadalom és a magyar írásbeliség elszakíthatatlan része volt az európainak. Természetes tehát, hogy az urbárium előzményei, „úrbéri" jellegű adatokat tartalmazó feljegyzések már a hazai magánbirtoklás — egyben a hazai írásbeliség — legelső időszakában megjelennek nálunk is és hogy később, az úr-paraszt feudális viszonyának megszilárdulása után, a XV. században az urbárium itt is kialakult formájában lép elénk. Azok a királyi adománylevelek, melyek a XI—XV. században eleinte egyházi, majd világi uraknak az újonnan kapott földekhez és emberekhez való jogát biztosították, már kezdettől fogva leírták, hogy az adományozott birtok területén hány szolgacsalád lakik, illetve hogy e falukban és tartozékaikon hány paraszti gazdaság (mansio, gazdálkodási egység) található; gyakran megadták a szolgacsaládfők nevét és egy idő után a foglalkozását, kötelességeit is.

2 Hasonló módon foglalták írásba