Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Maksay Ferenc: Urbáriumok
adományaikat, birtokok és szolgák felől intézkedő végrendeleteiket a XII. századtól a magánosok is; a hasonlóság nem véletlen, hiszen ezek az adományok gyakran a királyi udvarban készültek s az uralkodó erősítette meg őket. 3 Mindezek az adománylevelek és végrendeletek már tartalmazzák a későbbi urbáriumok legfontosabb közölnivalóit: számba veszik a birtokost illető földet, név vagy csak szám szerint a rajta lakó népet,és a foglalkozás megjelölésével — bár nem részletezve és csak burkoltan — lényegében rögzítik a szolgáltatási kötelezettséget. Hasonló típusú iratok a XIII. századbeli, királyoktól és magánosoktól kiállított, hospeseknek és különféle szolgáló népeknek adott kiváltságlevelek: részletesen előadják a kiváltságban meghatározott szolgáltatásokat, kedvezményeket, a kiváltságoltak jogi helyzetét 4 ; a későbbi urbáriumok jelentős rovatainak anyagát (szolgáltatásokat, a paraszt jogi állapotát) itt az eddigieknél jóval részletesebben tárgyalják. A korai magyar írásbeliség korszakában az urbáriumhoz, mint irattípushoz, az összeírás áll legközelebb. Az első összeírások már nem sokkal az adománylevelek után, a XI. század végén feltűnnek és egészen a XIII. századig igen sok készül belőlük. 5 Céljuk, akárcsak a későbbi urbáriumoké, az úr birtokának és népeinek, valamint a tőlük várható jövedelemnek számbavétele. A felvétel oka vagy az, hogy az addigi állapot valamilyen tekintetben megváltozott, vagy hogy az úr az addigi eszközökkel jogait nem látja kellőképpen biztosítottnak. Ezek a korai összeírások általában a szolgacsaládfők nevét (vagy csak a családok, mansiok számát) és — néhol — foglalkozásukat, kötelezettségeiket tartalmazzák, községenkénti csoportosításban. Előfordul, hogy a birtokhatárokat, sőt az úri ingóságok leltárát is benne találjuk az összeírásban, másutt a szolgálónépek által használt földeket írják le részletesebben. A XIII. században gyakori jelenség, hogy a földesúri népek megelégelik az egyre súlyosabban rájuknehezedő terheket és panaszra mennek urukhoz, esetleg magasabb fórumhoz, vagy nyílt lázadásba kezdenek. Ezeket a néha hosszú ideig mérgesedő ellentéteket végül is az úr és népe közt kötött egyezség, vagy királyi, nádori békebírói ítélet szokta lezárni, s az ilyen alkalmakkor kiadott oklevelekbe szokás volt bevenni az ügy lefolyása, a nép panasza, a földesúr álláspontja mellett a parasztságra háruló régi terheket is, legfőképpen pedig az ügy lezárásától kezdve kötelező szolgáltatásokat, — az utóbbiakat már az urbáriumokhoz hasonló részletességgel. 6 A XIV—XV. században, az urbáriumok kialakulásáig, továbbra is szokásban maradnak a panaszok és viszályok nyomán történő szolgáltatás-szabályozások, de ezeknél is sűrűbben készítenek olyan kiváltságleveleket, melyekben a földesúr — a telepítéseknek ebben a virágkorában — mint maga mondja, népeinek gyarapítása, birtokainak megnépesítése céljából rendezi népei kötelezettségét (pénz- és terményszolgáltatás, robot), jogi helyzetét (autonómia, költözési jog, örökösödés, kereskedési engedély) és felsorolja földesúri jövedelmeit (vám, malombér stb.) 7 . Itt szinte teljesen készen találjuk már az urbáriumok későbbi szolgáltatás-rovatát. Ilyen típusúak a soltészoknak, kenézeknek telepítés alkalmával adott kiváltságlevelek, az új telepesek számára kiadott jogbiztosítások és más, csupán a kötelezettségek egyes részleteit rendező szabályozó oklevelek is. 8 Ebben a korszakban főként hagyatékfelvételek, osztálylevelek és terménybeszolgáltatási jegyzékek tartalmaznak még a későbbi urbáriumba kívánkozó adatokat. (Jobbágyok, illetőleg telkek száma, úrbéri és más földesúri jövedelmek.) 9 Az érett feudalizmus korában, nem sokkal azután, hogy a magyarországi parasztság a XIV—XV. században a maga telkein, a födesúri joghatóság alatt, „úrbéres" kötelékben hosszú időre elfoglalta helyét, tűnnek fel az első valóságos,,urbáriumok". A Maróti-birtokok 1476-i keletű összeírása 10 az eddig ismertetett forrásoktól eltérően, meghatározottan a jobbágytelkeket és a jövedelmeket akarja rögzíteni, minden
