Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

63 Az Akadémia I. osztályának megbízásából már folynak „Magyarország helységeinek történet, i , lexikona" című kiadvány munkálatai. Egyik legfontosabb forrásanyag éppen a dézsmajegy; zékek, azoknak felsorolt és más adatai, melyek a kiadványban megyék, ill. községek szerint közlésre kerülnek. Kísérlet történt Úszód és Akaii községek komplex vizsgálatának keretében ezek történeti adatainak összegyűjtésére. Persze sokkal eredményesebben végezhetők az ilyesfajta kutatások egyszerre nagyobb területekre, megyékre. 64 1561. évi lajstrom: B. 1205. és 1206. raksz, csomó. Átszámítási tabellára jó példa a kamara 1672. évi összesítése a vöröskői, csejtei, temetvényi, jókői, szentgyörgyi, semptei, nógrádi, kishonti stb. kerületekből beszedett tizedekről. A jegyzékek a legkülönbözőbb mértékekben számolnak, melyeket a kamara áttesz egységesen pozsonyi mérőre (B. 1021. raksz, csomó). Léderer Emma értekezése (Régi magyar űrmértékek, Századok 1923.) elsősorban az ország felső megyéiben használt mértékeket veszi tekintetbe, az alföldi részekre az űrmértékkérdés megoldásra vár. 65 Hat megye tizedjét szedték be 1561-ben Gyula vára részére. A beszedés számadásában olvassuk: a colonusok sok helyen „ex antiqua consuetudine, quando propter sterilitatem non falcé messoria, sed fenili fruges demetere sunt coacti, tunc non fruges pro decima, sed de singulis iugeribus falcatis singulos denarios octo solvere... debuerunt". Ugyanebben a számadásban más helyen: „..non semper bonitas segetis fűit causa, quod in manipulos colligarunt fruges, sed potius ingens sterilitás ita, quod neque falcé messoria neque fenili potuerint evelli vei colligi potius, sed radicibus manibus evellere et colligare sunt in manipulos minutissimos coloni coacti". (B. 974. raksz, csomó.) A kaszált gabonát általában „boglyákba" rakják (cumulus, rakás), 1625-ben „uilla hegien feöl ueueő alias rudas boglia" (B. 993. raksz, csomó, . sajószentpéteri járás gabonajegyzéke összesítésében); 1712-ben a Szabolcs megyei Gáva, Vencsellő stb. helységekben minden ember tartozik a tizedet kiadni természetben „keresztül, kévéjül, boglyájul, villahegyül vagy pedig szemül" (B. 1211.' raksz. 191. és köv. oldalakon); végül 1769-ben a Borsod megyei Novaj község elszámolásában az árpa és zab rovatai: Baglya, Rudas és Kalangya (Egri kápt. m. lvt. Egri Boldogasszonyról nevezett prépostság iratai, fasc. 9. nr. 3.). Szabolcs megyében 1752-ben és a következő években a dézsmairatok búza, árpa és zab vontatóról szólnak és egyben arról tesznek említést, hogy a gabona keresztben, „marokban", a kaszált pedig „rendeken" a sok esőtől kicsírázott. (Egri püspökség gazd. levt. Liber XV. 62. s köv. old.) 1571-ben az érsekújvári kerületben a mandelók nagy kévéket tartalmaztak, melyeket két normál kévére becsültek (B. 1029. raksz, csomó). Lenből és kenderből egy kévébe rendszerint egy markot kötöttek (1689. Tolna megye, B. 1215. raksz, csomó 499, 503. stb. oldalak). A kévék nagyságára és a különbségek okaira: Thurzó Mihály utasítása a szempci és cseklészi dézsmásaihoz 1636-ból (MGSz 1903. 160. old.), ahol az aratás módjára, pénzes aratókra és még sok más kérdésre is értékes felvilágosítások nyerhetők. 66 Az árendaszerződések a B. 1199. raksz, csomóban, a XVII. század második felében hosszabb időn keresztül folyamatosak. 67 Olv. a 32. jegyzetben idézett munkája 6. s köv. old. 68 1557: B. 1206. és 1556: B. 1205. raksz, csomók. A három jegyzék neveinek csupán egy töredékét közölhetjük és „ízelítő"-nek szánjuk. 69 A „mixtim" asztagrakásra sok adat a B. 1214. raksz, csomóban, a kenyérsütés a B. 1213-ban.