Müller Veronika: A tanácsigazgatás szervei, 1950-1970 (Budapest, 1988)

1. Tanács

1. TANÁCS 1. TANÁCS. -> Tanácsszervezet és -> tanácstestület. 1.1 TANÁCSSZERVEZET. Az 1949. évi XX. tv., az Alkotmány 29. §-a szerint a Magyar Népköztársaság területe megyékre, járásokra, városokra és községekre tagozódik, a nagyobb városok pedig igazgatási területekre oszthatók. 30. 30. §. értelmében az államhatalom helyi szerveiként megyei, járási, városi, községi és városi kerületi tanácsok működnek. - Helyi tanácsot kellett alakítani minden megyében, járásban és városban, a budapesti és a miskolci kerületekben és rendszerint minden olyan községben, amelynek lakossága az ötszáz főt elérte. Az ennél kevesebb lakosú községekben - hasonló lakosságszámú más községekkel együtt - közös községi tanács alakulhatott. Ténylegesen azonban nagy számban alakultak az 500-nál kisebb lélekszámú községekben is tanácsok. Az 1. Tt. határozta meg a tanácsokra vonatkozó részletes szabályokat. Az egyes tanácsfokozatokra irányadó végrehajtási rendelkezéseket a 143/1950. (V. 18.) MT sz. r. (a megyei és a budapesti városi tanácsra), a 196/1950. (VII. 25.) MT sz. r. (a járási és városi tanácsokra), a 254/1950. (X. 21.) MT sz. r. (a községi tanácsokra) és a 255/1950. (X. 21.) MT sz. r. (a miskolci városi kerületi tanácsra) állapította meg. A megyei tanácsok és a budapesti városi tanács 1950. június 15-én, a budapesti városi kerületi, a járási és a városi tanácsok 1950. augusztus 15-én, a községi és a miskolci városi kerületi tanácsok október 26-án és 27-én kezdték meg működésüket. A Tt. szerint a tanácsok a dolgozó nép köréből a széles körű demokrácia alapelvei szerint választott és a demokratikus centralizmus elveinek megfelelően egymás alá és fölé rendelt szervek, amelyek működési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, biztosítják a tervszerűséget az állami élet minden vonatkozásában, ellátják a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés feladatait, valamint általában az államigazgatás helyi tennivalóit. - A Tt. a tanácsokat, mint az államhatalom helyi szerveit a legfelsőbb államhatalmi szerveknek, az országgyűlésnek és a NET-nek rendelte alá, a központi irányítás jogát azonban az MT-re ruházta. A 143/1950. (V. 18.) MT sz. r. e jogkört átmenetileg a belügymin.-re ruházta át, amit a Helyi Tanácsok Főosztálya útján látott el. A testületi szervek elsődlegességét a gyakorlatban csökkentette a r.-nek az a bekezdése, amely szerint a felsőbb szervek a vb elnökön keresztül tartottak kapcsolatot a tanáccsal. (Papp L. 2.) - A megyei tanács működési köre kiterjedt a megye területéhez tartozó valamennyi járásra, városra és községre, a járási tanács működési köre pedig nemcsak a területén fekvő községekre, hanem a városokra is. Kivétel volt a budapesti városi tanács, amely a megyei tanácsokkal azonos jogállást élvezett. Emellett az MT kivételesen egyes nagyobb városokat - figyelemmel a terület nagyságára, a lakosság számára, a politikai és a gazdasági fejlettség fokára és a tervgazdálkodás érdekeire - kivehetett a megyei és a járási tanácsok működési köre alól, s ezeket a városokat - a megyei, illetve a járási tanácsok jogállásában - közvetlenül az MT, illetve a megyei tanácsok alárendeltségébe helyezhette. Az I. Tt. hatályosulása alatt a városokat a megyei tanácsok működési köréből nem emelték ki, azonban már a 196/1950. (VII. 25.) MT sz. r. a városok egy részét, mindenekelőtt a megyék székhelyeit, továbbá Baja, Nagykanizsa, Sopron és Szeged városokat, valamint átmenetileg Karcag és Kisújszállás városokat közvetlenül a megyei tanácsok alárendeltségébe he-