Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
nem volt alkalmas orvosszer az igazságos áruelosztás elérésére. Kun Béla az egységes beszerzési és elosztási apparátus kiépítésére a „kényszerszövetkezés intézményesítését, más szóval a szövetkezetek államosítását" javasolja. „A népgazdaság szocializálására" vonatkozó lenini dekrétum 7. pontja feltehetően hatással volt Kun Bélára. „Az élelmiszerek, valamint egyéb szükségleti cikkek helyes nyilvántartása és elosztása érdekében — mondja a dekrétum idézett pontja — az állam minden polgára köteles belépni valamilyen fogyasztási szövetkezetbe." 66 Ez az intézkedés azonban semmi esetre sem volt azonos az államosítással, s Oroszországban a fogyasztási szövetkezetek önállósága továbbra is megmaradt. Kun Béla javaslatára az Általános Fogyasztási Szövetkezet részéről heves és szenvedélyes válaszok következtek, s ha a válaszokat és viszontválaszokat elemezzük, arra a felismerésre jutunk, hogy a vita lényegében, ha azt nem is mondták ki, nem annyira az államosítás, mint inkább az Általános Fogyasztási Szövetkezet átszervezésének kérdése miatt mélyült el. A munkástanács intéző bizottsága végeredményben elfogadta Kun Béla javaslatát, és határozatot hozott a fogyasztási szövetkezetek államosítására. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet részéről a kérdésre még ismételten visszatértek, és amikor a Tanácsköztársaság legválságosabb napjait élte, amikor Böhm Vilmos és a jobboldali szociáldemokraták Bécsben a nagyhatalmak megbízottaival a proletárdiktatúra felszámolásáról tanácskoztak, a támadások egyre élesebbek lettek. A megnyilatkozások egy része már nyíltan támadta a Tanácsköztársaságot. A legmesszebb ment e tekintetben Kalmár Simon, aki azt állította, hogy „Magyarországon csak egyetlen alakulat van, amely az államot a saját akaratának végrehajtó szervévé teheti... a szakszervezet. A szakszervezeteké a magyar állam szuverenitása, az ő akaratuk végrehajtó szervezete az állam..." A fogyasztási szövetkezetek ügyében e felfogás szerint a végső döntés joga a szakszervezeteket illeti meg. Az állam legfeljebb ellenőrzési jogot köthet ki magának. 67 A szövetkezetek államosításának kérdésében folyt vita végül is kompromisszummal fejeződött be. A Forradalmi Kormányzótanács CXXXII. számú rendelete a fogyasztási szövetkezeteket és beszerzési csoportokat a köztulajdonba vétel előkészítéséül pénzügyi ellenőrzés alá helyezte. (102) Ugyanakkor a Kormányzótanács CXXXIII. számú rendelete biztosította az Általános Fogyasztási Szövetkezet működését és önállóságát, sőt az áruelosztás egyedüli szervévé tette. A rendelet 1. §-ának intézkedése következtében azonban a szövetkezet vezetőségét átszervezték, s Kun Béla és Lengyel Gyula Lenin Művei, 26. köt. Szikra 1952 405. old. Szövetkezeti Értesítő, 1919 július 26. 30. sz.
