Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban

népbiztosokkal, valamint a budapesti Központi Munkás- és Katonatanács két tagjával kiegészítették. (103) A megegyezés a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban történt meg, úgyhogy annak végrehajtására már nem kerülhetett sor. Az ellenforradalom, bár tervezte, a szövetkezet felszámolását végrehajtani nem merte, de működését megbénította azzal, hogy hosszú ideig gondnokság és állami ellenőrzés alatt tartotta. Országos Központi Hitelszövetkezet Az Országos Központi Hitelszövetkezet jelentősége a kapitalista bankrendszer átszervezésével lépett előtérbe. A bankok gazdasági hatalma az első világháború folyamán rendkívüli módon megnőtt, kezükben összpontosult úgyszólván az egész ipari termelés irányítása. Ezért a Forradalmi Kormányzótanács szinte a Tanácsköztársaság kikiáltásával egyidejűleg határozta el a bankok ellenőrzés alá helyezését és a banktőke zárolását. A Tanácsköztársaság a régi igazgatók és igazgatóságok működését felfüggesztette, a bankok vezetetésére a Pénzügyi Népbiztosságtól ellenőrző megbízottakat küldött ki. Az ellenőrzés alá helyezést a pénzintézetek gazdálkodását illető intézkedések egész sora követte. A Tanácsköztársaság megfosztotta a tőkéseket gazdasági bázisaiktól, és fokozatosan megszüntette befolyásukat. A tanácskormány a szocializmus építésében — bár kezdetben voltak ilyenfajta anarchista nézetek is — nem mondhatott le a pénzgazdálkodásról. A régi, kapitalista bankrendszer azonban alkalmatlan volt az új gazdasági és társadalmi rend kiépítésének elősegítésére, s átszervezésre szorult. Az új, szocialista bankszervezetben az Országos Központi Hitelszövetkezet és vidéki tagszövetkezetei jelentős szerephez jutottak. Az Országos Központi Hitelszövetkezet szervezete az új gazdasági rendben megfelelő módon felhasználható volt, ezért a tanácskormány az intézményt megtartotta és szövetkezeti bankká való kiépítését tervezte. Az Országos Központi Hitelszövetkezet szervezetének megtisztítása és demokratizálása sem okozott különösebb nehézséget. Az eltávolított, reakciós vezérigazgató és igazgatóság helyébe lépett népbiztosi megbízottak és ellenőrző munkástanács támogatták a tanácskormány pénzügyi politikáját, és mindent megtettek, hogy a szövetkezet hálózatát fenntartás nélkül a tanácshatalom szolgálatába állítsák. A vidéki hitelszövetkezetek vezetésének átszervezése már nagyobb feladatot jelentett, de ennek szükségessége egyelőre nem is merült fel, hiszen a „termelés folytonosságának biztosítása" jelszava alatt a vidéki hitelszövetkezetek egyik fontos feladata a 100 magyar hol-