Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban

sének tartama alatt átmenetileg szükség volt. De a tanácskormány tagjai meg voltak győződve arról, hogy a burzsoá szövetkezeteket nem lehet számításba venni az áruelosztás kérdésének végleges rendezésekor. A Forradalmi Kormányzótanács már március végén úgy döntött, hogy az Altalános Fogyasztási Szövetkezet keretében fogja megszervezni az egész magyarországi fogyasztást.

62 Az Altalános Fogyasztási Szövetkezet a kiszemelt feladatra érdemes és alkalmas volt A szövetkezetet 1904-ben a budapesti szervezett munkásság alapította, és tizenöt éves fennállása alatt a munkások tízezreinek nyújtott a viszonyokhoz mérten kedvező ellátást. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a szövetkezetnek 85 ezer tagja, 1150 alkalmazottja, 61 fióküzlete és számos üzeme volt. A Tanácsköztársaság alatt a szövetkezet fénykorát élte: nevezetes határszámokhoz ért el, 1919. május i-én megnyitotta a századik fiókot és felvette a százezredik tagot. Az Altalános Fogyasztási Szövetkezet alkalmazottai és tagsága jól dolgoztak. A szövetkezeti demokrácia jól kiépített szerveitől, az üzletkerületi bizottságoktól értékes javaslatok és kezdeményezések indultak ki

; a szövetkezet igazgatósága azonban nem nagyon örült az Általános Fogyasztási Szövetkezet fejlesztésének és a reá bízott új feladatoknak, és késleltette a tanácskormány célkitűzéseinek végrehajtását.

63 A többségében jobboldali szociáldemokratákból álló vezetés

64 mereven ragaszkodott a szövetkezet autonómiájához, és az állami ellenőrzés minden formája ellen tiltakozott. Mivel a közellátás területén jelentkező visszás jelenségek felszámolása és a fogyasztás szocialista szellemű megszervezése nem tűrt halasztást, Kun Béla a budapesti Központi Munkás- és Katonatanács intéző bizottságának 1919. május 27-i ülésén javaslatot tett a „Hangya" és az Altalános Fogyasztási Szövetkezet államosítására. {98) Kun Bélának a fogyasztási szövetkezetek működésére tett észrevétele, hogy ti. a szövetkezetekben a proletariátus egységét veszélyeztető új munkásarisztokrácia van kialakulóban, mely a többi dolgozó rovására jobban él — alapjában véve indokoltak voltak. Biermann István a munkástanács intéző bizottságának május 2,9-i ülésén adatokkal is igazolta, hogy az Általános Fogyasztási Szövetkezet Erdélyi Mór közbenjárására a Nép ruházati Bizottságtól több ízben ruházati cikkeket kapott, melyekhez a szövetkezeten kívül álló proletariátus csak nehezen tud hozzájutni.

65 De bármilyen helytállóak is voltak Kun Béla nézetei és észrevételei, az a javaslata, hogy államosítsák a fogyasztási szövetkezeteket, 92 Szövetkezeti Értesítő, 1919. március 29. 13. sz. •* Soós Gyula: Az AFOSZ húszéves története. Budapest 1924. 82. old. 64 A vezetésben többek között részt vett Peidl Gyula, Böhm Vilmos, Buchinger Manó, Garbai Sándor, Malasits Géza, Erdélyi Mór, Weltner Jakab, Reisz Mór és Preusz Mór. 65 Vörös Újság, 1919. május 30. 3* — 25^ 35