Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
tályát és az Országos Központi Hitelszövetkezetet kérte fel. A proletár árucsere-akció céljára a tanácskormány 37 millió korona értékű iparcikket bocsátott a „Hangya" rendelkezésére. Az árucserénél számításba jövő megyéket és községeket a közélelmezési diktatórium jelölte ki. Az Országos Központi Hitelszövetkezet alkalmazottai a kiffelölés után az illető községekben megszervezték az élelmiszerbeváltó telepeket, a „Hangya" szövetkezet pedig ugyanott felállította a csereboltokat. A beváltás és a vásárlás készpénz ellenében történt. A beváltótelepre bevitt élelmiszereket szakértők véleménye alapján az Országos Központi Hitelszövetkezet megbízottai átvették, ellenértéküket kifizették és az összegről az eladónak utalványt adtak át. A termelő az utalvánnyal a csereboltban a feltüntetett összeg erejéig iparcikkeket vásárolhatott. A csere alapelve az volt, hogy minden mezőgazdasági termékért megfelelő értékű iparcikket adjanak a termelőnek. A proletár árucsere-akciót öt dunántúli megyében szervezték meg. Másfél hónapi működése csaknem három és fél millió korona értékű élelmiszert juttatott a főváros lakosságának. Az akció az adott helyzetben figyelemre méltó kezdeményezés volt, és az ellenforradalom minden rágalmazása ellenére sem volt sikertelen. Az ellenforradalomnak az az állítása, hogy az akció azért bukott meg, mert nem állt rendelkezésre megfelelő értékű és mennyiségű iparcikk — valótlan. A „Hangya" 37 millió korona értékű iparcikket vett, át a- tanácskormánytól az akció céljára, s abból a tanácshatalom megszűnésekor 32 és fél millió korona értékű iparcikk • a „Hangya" raktáraiban és csereboltjaiban az akció rendelkezésére állt. Bár a proletár árucsere-akció szükségmegoldás volt, megszervezésével a tanácskormány kísérletet tett a készletek feltárására és központi árubeszerző szerv kialakítására. Az első világháború alatt létesült és a tanácskormány által átszervezett központok ugyanis nem bizonyultak alkalmasnak a feladat megoldására. Szervezetükbe sok ellenséges érzelmű egyén került be, akik diszkreditálták a tanácshatalmat, szabotálták rendeleteit, másrészt túlzott profitra törekedtek, ez pedig alkalmatlanná tette e szervezeteket az új gazdasági rend számára. A proletár árucsere-akció a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok között nem keltett jó hatást, mert ők nem rendelkeztek cserélhető élelmiszerfelesleggel. A tanácskormány ezért az akció ká^ ros következményeit úgy igyekezett megszüntetni, hogy minden cserebolt készletének egy bizonyos hányadát a helyi munkástanács rendelkezésére bocsátotta. A helyi munkástanács az átadott iparcikkeket csere nélkül osztotta szét az ellátatlan proletárok között. 61 A „Hangya" szervezetére a fogyasztás, a közellátás megszervezé81 Szociális Termelés, 1919. július a. 9, sz.
