Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

II. Fejezet Fogyasztói és értékesítő szövetkezet

állításáról is gondoskodniok kell. Indítványozza az élelmiszerkészletek feltárását, melyet ne központokra bízzanak, hanem kötelezzék a helyi intéző bizottságokat azok keresztülvitelére. Még több felszólalás és Hamburger elvtárs felvilágosítása után az értekezlet kimondotta, hogy az élelmiszerkészletek feltárásával, a központok kikapcsolása mellett, a helyi intéző bizottságok, a termelőszövetkezetek a megyei központokkal együttesen megbízatnak. Nyisztor üdvözlő szavai után az értekezlet véget ért. Csongrádi Proletár, 1919. június 7. 131 1919. június eleje RÖPIRAT A PROLETÁR ÁRUCSERE-AKCIO NÉPSZERŰSÍTÉSÉRE Világ proletárjai, egyesüljetek! Addsza — Nesze! Mit ad a város cserébe az élelemért? Nem bankót! Portékát! Szóból ért a magyar ember, ugye földműves testvéreim? Vegye hát be a becsületes, igaz beszédet a szemed ebből az írásból, és adja át az eszednek is, a szívednek is, mert mind a kettőhöz szól. Ha pedig befogadta az eszed is és a szíved is, akként cselekedj, hogy elvedd a kezedet a szíved mellől. Bízvást megteheted, mert senki sem akarja a kebeledből kilopni a pénzecskédet. Ez a módi lejárt, nem divat már, kikopott a világból, mint ahogyan levitézlett az úri huncutok száz karmú világa. Száz keze volt ahhoz, hogy elvegyen, de csak egyetlen egy arra, hogy adjon. Az is suta volt, béna volt, adás közben is maga felé hajlott. Jótékonyság volt ennek a kéznek a neve, amely akkor mozdult meg, ha a maga bőrét féltette az úrfajta. Ha egész falvakat elhamvasztott a tűz, vagy kiöntött vályogházaiból az áradás, ha jégeső, aszály és más elemi csapás egész vidékek népét verte éhező koldus szegénnyé. Ilyenkor adtak, hogy a nyomorgóknak ne jusson eszébe talpukra állni és segíteni magukon a gazdagok tömött éléstáraiból. Bezzeg a száz balkezük ott kutatott a szérűtökön, a pajtátokon, ott kotorászott a szűrötök ujjaiban, a mándlitok, lajbitok zsebében, a mestergerendákon, a ládátok fiában.