Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban

Az alapszabályok azonban nem oldották meg a termelőszövetkezetek minden szervezeti kérdését. Sok kérdést szabályozatlanul hagytak vagy egyáltalán nem érintettek. A legfontosabb problémák elvi tisztázására a Földművelésügyi Népbiztosság termelőszövetkezeti főosztálya több tervezetet dolgozott ki. Az egyik ilyen tervezet megkísérelte szabályozni a termelőszövetkezetek tiszta jövedelmének felosztását. A javaslat lényege szerint a nettó hozam meghatározott százalékát földhasználatért az államkincstárnak kell átadni, másik megállapított százalékát tartalékalap létesítésére kell fordítani, a megmaradt tiszta jövedelem a tagságé, melyből az állandó fizikai és szellemi munkások 365 egység után, az időszaki munkások pedig a valóban munkában eltöltött napok után részesednek.

41 A jövedelemrészesedésnél sokkal jelentősebb és sürgősebb volt a termelőszövetkezetek ügyrendjének - és munkaszabályainak egységes megállapítása. Az északi hadjárat megindulásának és első sikereinek idejében vált ismertté a Földművelésügyi Népbiztosságnak a termelőszövetkezetek ügyrendjéről, valamint a Tanácsköztársaság birtokainak egységes kezeléséről, fel ügyeletéről és irányításáról készig tett tervezete. A háború igényeit fejezte ki a tervezetnek a termelőszövetkezetek erős központosítására, sőt államosítására irányuló tendenciája. A Földművelésügyi Népbiztosság a rendelettervezetet a június i-én összeült földműveskongresszus elé terjesztette, hogy a földművesszegénység a kérdésben állást foglalhasson, véleményt nyilváníthasson. A kongresszus a rendelettervezetet a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége vezetőinek agitáció ja következtében nem fogadta el. A kongresszus felszólalói sérelmesnek tartották, hogy az ügyrendi tervezet a kollektív szerződést hatályon kívül helyezte, az állandó termelőszövetkezeti tagok üénz- és természetbeni járandóságának megállapítását a kerületi felügyelőségre bízta. (86) Jócsák Kálmán Csongrád megyei gazdasági főmegbízott helytelenítette az államosítási szándékot. „A mezőgazdasági alkalmazottakat szívós munkával kellett meggyőzni arról, hogy azzal nem lesznek »állami cselédek", ha közösben dolgoznak." A rendelettervezet azonban államosítani akarja a termelőszövetkezeteket, ami az agrárproletárok körében nagv csalódást okozna. Jócsák megcáfolta azt az állítást, hogy a termelőszövetkezetek nem váltak be. „Kétségtelen, hogy a szövetkezetek első esztendeje veszteséges lesz, de ez nem az intézmény hibájából származik. A támadás helyett fejleszteni és át kell szervezni a szövetkezeteket, hogy keretükben a tagság megtalálja boldogulását, és ne lehessenek a reakció fellegvárai."

42 A földműveskongresszus az új rendelettervezet megszövegezését a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségére bízta. A ren41 Világszabadság, 1919. május. 10. 42 Csongrádi Proletár, 1919. június 7.