Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban

kát, mert az ellenforradalom közeli rendszerváltozásról suttogott, amit a szövetkezeti tagok készpénznek vettek, s új választást tartottak, hogy a „volt tulajdonos előtt ne legyenek kegyvesztettek".

31 Az ellenforradalom a leghevesebb támadást a Tanácsköztársaság pénzjegyei ellen indította. A tanácskormány ún. fehér pénze ellen folytatott alattomos aknamunka nem is volt sikertelen. A Tanácsköztársaság utolsó időszakában már a termelőszövetkezetek tagságánál is felismerhető ennek az ellenforradalmi akciónak a hatása. 1919. július 20-án a nagykapornaki termelőszövetkezet bizalmi férfiai a gazdaságvezetőnek bejelentették, hogy a főintézőség egész területén a volt cselédség az évnegyedi fizetésre nem fogadja el a fehérpénzt. De mennyiben hibáztatható ezért a szövetkezeti tagság, ha a nagvkanizsai megyei termelőszövetkezeti központ maga adta a rossz példát: központi konyhája részére kékpénzért vásárolt az egyes termelőszövetkezeti gazdaságoktól élelmiszert?

32 Az intervenciós támadás következményeképpen a tanácskormány csak a Dunántúlra támaszkodhatott mint bázisra. Viszont az ellenforradalom is itt összpontosította erőit, s itt támadott a leghevesebben. Éppen mert a Dunántúlon építette ki a tanácshatalom a legszervezettebben a termelőszövetkezeteket, a szövetkezetek tagsága az ellenforradalom számos kísérletének volt kitéve. Nem volt nehéz a dolga, hiszen ügynökei, a volt földbirtokosok, bérlők és gazdatisztek bent ültek a szövetkezeti gazdaságokban, sőt az irányító szervekben is. 5 A termelőszövetkezetek elleni ellenforradalmi támadást lehetővé tette és megkönnyítette az is, hogy a Földművelésügyi Népbiztosság elmulasztotta a szövetkezeti demokrácia erőteljesebb kiépítését; a volt földbirtokosokat, bérlőket és gazdatiszteket egykori gazdaságaikban, illetve munkahelyeiken sok esetben minden szelektálás nélkül meghagyta gazdaságvezetőknek; késedelmesen építette ki' a termelőszövetkezetek szervezetét; az ügyrend és munkaszabályok megalkotásával pedig mindvégig adós maradt. A Forradalmi Kormányzótanács XXXVIII. sz. rendeletének végrehajtási utasítása egyáltalán nem jelent meg, ami a termelőszövetkezetek szervezését már a Tanácsköztársaság első, viszonylag békés időszakában is nehezítette. A Földművelésügyi Népbiztosságnak az 81 SZoAL, Vas megyei direktórium iratai. 2553/0/1919. sz. 32 ZAL, Nagykapornaki termelőszövetkezet tanácskozási jegyzőkönyvei.