Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban

tevékenységének hatását már az április végi — május eleji politikai válság alkalmával is fel lehet ismerni a termelőszövetkezetekben. Első jelentkezése a Somogy megyei termelőszövetkezetek egy részének állásfoglalása volt a megyei direktórium által megállapított aratási szerződés ügyében. Tiltakoztak a szerződés több pontja ellen, mert az az 5—6 hétig dolgozó aratómunkasokat a szövetkezeti tagsággal szemben állítólag túlzott előnyökhöz juttatta. Túl magasnak tartották a 7-ik rész megállapítását, melyet a szerződés aratógépek alkalmazása esetén is biztosított a munkásoknak. Kifogásolták, hogy egy kaszásra 24 magyar holdat kötött ki, sérelmezték, hogy az aratók részére a gazdaság főzet. Latinka Sándornak szívós és sok fáradozásába került, hogy a békétlenkedőket lecsendesítse. Nagy türelemmel és a munkások iránt érzett szeretettel sikerült a szövetkezeti tagsággal megértetnie: a Tanácsköztársaság célja, hogy minden nincstelen munkanélkülit becsületes keresethez, megélhetéshez juttasson. A tanácskormánynak és így a helyi direktóriumnak is az volt a célja, hogy „az általános szegénységet, a nyomort" megszüntesse, ezért kellett olyan aratási szerződést létrehozni, mely tisztességes megélhetést juttat a nincsteleneknek, akik eddig éhbérért dolgoztak. Latinka a bogátpusztai termelőszövetkezet tagságának zúgolódására felvetette azt a lehetőséget: ha az aratási szerződés elégedetlenséget váltana ki, akkor nem maradna más hátra, mint az egész szövetkezetet a szövetkezeten kívül állók között is felosztani, amit pedig sem a direktórium, sem a bogátiak nem kívánnak. (41) Latinkát bántotta, hogy egyes szövetkezetek még a kukoricaföldet is sajnálták az aratóktól. Ilyen panaszra tette a következő jellemző megjegyzést: „Inkább ne legyen bő kukoricatermés, csak az elégedetlenség szűnjék meg. Nekünk ez politikailag fontosabb, mint néhány embernek rémképe, akik, ha a szegénységet megszüntetve látják, csőd előtt látják a világot." (40) A Tanácsköztársaság egész történetét végigkíséri az ellenforradalomnak a dolgozó tömegek között végzett uszítása. Az ellenforradalom a termelőszövetkezetek tagságát sem hagyta ki számításából. Az aratási szerződés körüli vita és zúgolódás csak kezdet volt. A járási gazdasági felügyelők, a volt földbirtokos, földbérlő és gazdatiszt gazdaságvezetők minden alkalmat és lehetőséget megragadtak, hogy a szövetkezetek tagságát a tanáeshatalom ellen hangolják. A Vas megyei Olad termelőszövetkezeti gazdaság tagsága ellenforradalmi rémhírek hatására egy héten belül kétszer is új gazdaságvezetőt választott. Először a bérlőt választotta meg, aki értett is a gazdálkodáshoz. Másodszor a volt tulajdonos fiát, egy huszártisztet, aki soha nem foglalkozott gazdálkodással. A szombathelyi termelőszövetkezeti központ az ügyben vizsgálatot indított, és megállapította, hogy a volt gazdasági alkalmazottak azért másították meg elhatározásu-