A rendszerváltás évei, 1987–1990 (Budapest, 2009)

Rendszerváltó gazdaság

voltak. Hétvégeken állandósultak a több kilométeres kocsisorok, a több órás várakozások a nyugati határokon. Szombathely központjától például gyakran Búcsúig ért a várakozó autók sora a „Via Gorenjén”.

Fontos reformlépés volt, amikor 1988. október 10-én az Országgyűlés elfogadta a társasági törvényt, amely 1989. január 1-jével lépett hatályba. A jogszabály elfogadásakor célként megfogalmazott vegyes gazdaságú modell lényegében az állami szektor visszaszorítását jelentette. A társasági törvény előmozdította az állami vállalatok gazdasági társasággá alakulását, a külföldi töke bevonását a gazdaságba, és magánszemélyeknek is lehetővé vált a társaságalapítás. (Az állami vállalatok társaságokká alakulása már korábban, 1987-ben megkezdődött.) Vitatható körülmények között, de megindult a magánosítás folyamata is. A társadalmi vagyon privatizációjának ismert részlete az MSZMP és más pártállami szervezetek ingatlanbirodalmának magánkézbe való átjátszása. Kormányzati cél volt ugyanakkor a külföldi tőke bevonása a gazdaságba, amivel a Németh-kormány az államot rövidtávon fenyegető fizetésképtelenséget és az államcsődöt próbálta elkerülni. Jelentős tőkeberuházás esetén ötéves adómentességben részesítette az állam a külföldi cégeket, sőt, mint piaci árus a portékáit, a lehetséges vevőknek kínálgatta is őket. 1989. január 31-ei sajtótájékoztatóján az ipari miniszter például ötvenegy vállalatot ajánlott fel megvételre. A Németh kormány „spontán privatizációja” méretét tekintve - a későbbi vagyoneladásokhoz képest - nem volt jelentős, viszont visszásságai miatt maradandó nyomokat hagyott a köztudatban. Ennek kapcsán szembesült az ország nyilvánossága a gazdag vállalkozói réteg színrelépésével is. Egy, a rendszerváltás idején született mondás

25