Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)
Az ősi székesház, a nagykárolyi várkastély
A régi várkastélyból, mint említettük, az alapon és néhány főfalon kívül mást alig hagytak meg. A bontáskor mégis egy szobát megkíméltek, mely némi toldást leszámítva, eredeti alakjában maradt meg. A Rákóczi-szoba ez, melyben a fejedelem 1708 február hava nagy részén át lakott, munkálkodott és aludt. E történeti kegyelettel őrzött helyiség, az egykorú bútorzattal berendezve s a fejedelem arczképével díszítve ma is drága kincse, szentélye a nagykárolyi kastélynak. A Rákóczi-szobán kívül még egy történeti névvel dicsekvő helyisége volt az új kastélynak: a Kölcsey-szoba. Itt függött 1861-ig a Károlyiak eme hű és nemesszívű barátjának arczképe; mert a Szathmár vármegye rendéi által 1838-ban megfestetett arczképet gróf Károlyi György sürgetése daczára a többségben levő Pecsovics-párt nem akarta a vármegye székháza részére elfogadni. A mellőzött remek arczkép számára gróf Károlyi György, a szathmári haladó párt oszlopa, nagykárolyi kastélyának egyik szobáját ajánlotta föl. Itt őrizték a Hymnus lánglelkű szerzőjének arczképet 1861-ig, mikor is gróf Károlyi György főispánsága alatt ünnepélyesen a vármegyeház termében helyezték el. A költő iránt való kegyeletet atyjától fia, gróf'Károlyi István örökölte, ki kegyeletének ékes kifejezést adott az emlékszoborral, melyet az általa 1894 — 1896-ban újjá épített kastély parkja előtt, a főtéren, legnagyobbrészt saját költségén állíttatott. Ugyancsak István gróf birtoklása idejében történt az az emlékezetes esemény, hogy a nagykárolyi kastélynak három napig a trónörököspár volt vendége. Boldogult Rudolf főherczeg és fiatal neje, Stefánia főherczegasszony 1884 október 10-én látogatták meg Görgényből jövet a grófi családot, és Nagy-Károlyban mulattak október 12-éig setét estig. A megérkezéskor fényes fogadtatás várt a főherczegi párra a pályaudvaron. Lobogódíszt öltött a város; remek diadalkapu emelkedett a pályaház előtt. A perronon díszmagyarban a világi előkelők,
