Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

lenné vált. Az elpusztult épületeknek és gépeknek helyreállítása az akkori viszonyok között egyrészt hiábavaló munkának látszott, mert hisz nap nap mellett légitámadások érték Budapestet, és a riadók még az esetben is megakasztottak minden munkát, ha a támadás nem Budapest, hanem más helység ellen irányult. A két nagy támadás alatt átélt borzalmak a csepeli és környékbeli lakosság egy részének elköltözését vonták maguk után, amit különben a hatóság maga is szorgalmazott, másrészt a munkaerőhiány, anyaghiány, de főleg az állandó támadások és riadók miatti demoralizáló hatás és az annak következtében lecsökkent munkakészség és munkaképesség, amiben természetesen része volt a rossz ellátásnak is — mindezek a körülmények lehetetlenné tették, hogy az elpusztult gyártelepnek helyreállítása a július 27-i támadás után azonnal meginduljon. . ,

b A múlt év október 9-én Kézay vezérőrnagynál, a Honvédelmi Minisztérium 17. osztályának főnökénél értekezletet tartottak, amelyen részt vettek a fontosabb hadiüzemek vezetői. Az elnöklő tábornok a hadihelyzetre hivatkozva felszólította a hadiüzemek vezetőit, hogy mindennemű készleteiket — kivévén annyi nyersanyagot és félgyártmányt, amennyi 3 heti üzemeléshez szükséges — a legsürgősebben szállítsanak el megfelelő helyre, és kijelentette, hogy amennyiben nem rendelkeznek a Dunántúlon tárolóhellyel és megfelelő fuvareszközökkel, úgy a 17/a osztály

7 fog eljárni, hogy megfelelhessenek a fenti parancsnak. A parancsnak haladéktalan keresztülvitelére a vállalati vezetőket tette személyükben felelősekké. Ezen az értekezleten oly értelemben szólaltam fel, hogy a kész textiláruknak Dunántúlra való szállítása helyett célszerűbbnek tartanám, hogyha ezeknek nagy része felhasználtatnék textíliákban hiányt szenvedő mezőgazdasági lakosság, továbbá az ipari munkásság, tisztviselők és általában kispolgárok ellátására. Kihangsúlyoztam, hogy már hetekkel előbb tettem hasonló előterjesztést mind az ipari, mind a közellátási minisztériumok vezetőinél, sajnos eredménytelenül, és Újból kértem, hogy minden formai megkötöttséget félretéve, azonnali intézkedéssel szabadítsák fel a felgyülemlett készleteket, és adjanak szabad kezet a vállalatoknak a készletek forgalomba hozatalára. A javasolt intézkedés nem történt meg. Időközben kormányválság következett be, és az új kormány a Textilközpont

8 útján úgy intézkedett, hogy az összes készletek elszállíttassanak nyugatra. November 10-én megjelent vállalatunk központi irodájában a Textilközpont részéről Vig Lajos ellenőr és a Hivatásrend

9 részéről Deme Károly megbízott, és közölték Willerstorfer főtanácsos úrral, hogy a Textilközpont részére a készárukról leltárt b A kihagyott rész a munkások foglalkoztatásáról és a készáruk biztonságba helyezéséről emlékezik meg.