Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

kell a legsürgősebben felvenniök. Willerstorfer főtanácsossal megjelentek a Deák tér 3. szám alatti raktárban, ahol Náglics István raktárfőnökkel közölték, hogy a vállalatnak bárhol fellelhető kész- és félkészáru készletét kívánják számba venni, és közölték, hogy mindezen áruk Budapest kiürítésével kapcsolatban el fognak szállíttatni. A megbízottak hangsúlyozták, hogy a nyilaskeresztes párt ellenőrzése mellett fog a készletek mentése és elszállítása megtörténni, ne gondolja tehát senki sem, hogy az eddigi halogató taktikát lehet követni, mert a szabotálókkal szemben úgy a párt, mint a kormányzat statáriális úton fog eljárni. Közölték végül, hogy az árukészlet elszállításáról ők fognak gondoskodni, tilos bármit is eladni, és bár az áru a vállalat tulajdonában marad, az áru felett kizárólag a Készletgazdálkodási Kormánybiztos rendelkezik. A vonatkozó jegyzőkönyv másolatát jelentésemhez csatolom. November 11-én előttem is megismételték a Textilközpont kiküldöttei fenti utasításukat. Jelenlétükben felhívtam Pnoszláv közellátási minisztériumi osztályfőnököt, bejelentettem neki a történteket és kérdést intéztem arra vonatkozólag, hogy vajon Budapest lakosságának, továbbá a mezőgazdasági lakosságnak és az ipari munkásság ellátására nem lehetne-e a szövetkészletek egy részét sürgősen felhasználni, illetve kiosztani. Roszláv osztályfőnök közölte, hogy ő erre nézve nem tud nyilatkozni, érintkezésbe fog lépni Rajk kormánybiztossal, akinek a kormány teljes renelkezési jogot adott készletekkel való gazdálkodásra. November 11-én kerestem Rajk kormánybiztost is, ő azonban távol volt, és így helyette megbízottjával, Simon úrral beszéltem, akinek előterjesztettem Kézay tábornoknál is tett javaslatomat, hogy e szövetek egy részét a budapesti ipari munkásságnak, továbbá a mezőgazdasági lakosságnak kellene kiosztani, hogy azoknak ruhaínségét enyhítsük. Nevezett elutasította ezt, és hangsúlyozta, hogy semminemű árut nem szabad eladni, hanem az egész készletet el kell szállítani. Felhívta a figyelmet, hogy ezen rendelkezés^negszegője ellen statáriális eljárást indítanak. November 13-án Szakváry iparügyi miniszter urat kértem meg újból a szövetkészletek egy részének felszabadítására, azonban ő kijelentette, hogy az első és legfontosabb feladat a készletek mentése, amire nézve a magyar és német kormány között megállapodás

10 jött létre, mely az ő véleménye szerint alkalmas arra, hogy magyar fogyasztók számára biztosíthassuk az árut, mert ha el is szállítják azt esetleg Passau és Regensburg közötti Duna-szakaszra, az áru feletti rendelkezés a magyar hatóságokat fogja megilletni. Miután így az összes kompetens hivatalos fórumoknál való eljárásom eredménytelen maradt, ami kitűnik a másolatban csatolt 30 085/&&. IX. a/1944, szám alatt november 23-án kelt miniszteri leiratból, és sehol támogatást nem kaptam a készletek forgalomba hozatalára vonatkozólag, nem volt semmi módja a vállalat vezetőségének, hogy megakadályozza a készletek