Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
vezérigazgatóját, Vida Jenőt, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. alelnök-vezérigazgatóját, Hiller Józsefet, a bauxit—alumínium konszern vezetőjét, Goldberger Leót, a legnagyobb magyar textilgyár tulajdonosát, Wolf Emilt, a Chinoin gyógyszergyár vezérigazgatóját és még sokakat a nagyiparosok közül. 6 Március 19-ét követően az iparból szinte teljesen kikapcsolták a zsidó származású tőkéseket, de jelentős számú adminisztratív, kereskedelmi és műszaki vezetőt is eltávolítottak a helyéről. Ez az akció nagyméretű „őrségváltást" idézett elő a gazdasági életben. Az ipari termelés folytonosságának biztosítása érdekében a letartóztatásokkal szinte egyidőben, március 22-én a Honvédelmi Minisztérium (HM) körlevelet küldött ki a hadiüzemekhez, amelyben elrendelte, hogy miután „egyes vállalatok felelős tényezőit a vállalatok éléről eltávolították" 7 , helyetteseket kell beállítani. Az őrségváltás kapcsán a németek arról külön gondoskodtak, hogy a számukra legfontosabb vállalatok élére szélsőjobboldali beállítottságú vezetők kerüljenek. 8 így a haditermelés szempontjából döntő jelentőségű bauxit—alumínium konszernhez a Horthy által is „nyilas gauleiter"-nek titulált Dammang Andrást nevezték ki, a WM konszern vezérigazgatója Markotay-Vélsz Jenő lett. A minisztertanács 1944. május 5-én az állami tulajdonban levő MÁVAG vezérigazgatójává szintén a németek kívánságának megfelelő személyt nevezett ki. 9 Több vállalatnál azonban az új vezetők az irányításban tapasztalt műszaki és adminisztratív értelmiség soraiból kerültek ki, akik nem voltak mind feltétlen németbarátok. Nagymérvű személyi változások mentek végbe a vállalatokat irányító nagybankoknál és ezzel együtt a részvénytársaságok igazgatóságaiban is. Ez a megfélemlítés és korrumpálás légkörében végrehajtott „őrségváltás" széles kaput nyitott az ipar egész területén a német befolyásnak. A németek, hogy a magyar politikai vezetésre további nyomást gyakoroljanak, megszerezték a maguk — pontosabban az SS — számára az ország legjelentősebb nehézipari konszernjét. Tárgyalásokat kezdtek a letartóztatásban levő Chorin Ferenccel, a csepeli Weiss Manfréd-konszern részvénytöbbségét tulajdonában tartó család fejével, és az 1944 májusáAz 1944. március 19. utáni eseményekre 1. Bánki György id. m. II. A megszállási rendszer c. fejezetét. 7 OL Z 220—1/2. — A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1944. március 23-i igazgatósági ülésének jegyzőkönyvi melléklete. 8 A Wilhelmstrasse és Magyarország, id. m., 843. old. — E. Veesenmayer 1944. május 6-án Ribbentrop német külügyminiszterhez intézett táviratában többek között a következőket jelentette:,,Az árjásítás során a különféle hadiszempontból fontos nagyüzemek (Weiss Manfréd, MÁVAG, Aluérc stb.) vezetőségébe a német kívánságoknak megfelelő, megbízható és erélyes személyek kerültek." "Dammang András a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. vezérigazgatója volt, és hivatalosan 1944. május 25-én került a Bauxit Trőszt-Alumíniumérc Bánya ós Ipar Rt. vezérigazgatói székébe (OL Z 326—1), Markotay-Velsz Jenőt a németek szerződtették a WM élére (OL K 26—5, a minisztertanács 1944. június 10-i ülésének jegyzőkönyve), a minisztertanács május 3-án hagyta jóvá Vietorisz István kinevezését a MÁVAG vezérigazgatójává (OL K 26—5).
