Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
tudunk ... A legkétségbeejtőbb helyzetben vaunak a most felszabadult dorogi és várpalotai bányászaink, kik nevezett községek határában hónapokig dúló harcok következtében mindenüket felélték és elvesztették, s a velük szomszédos falvakban sem tudnak élelemhez jutni." 254 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ekkor már 16 000 munkást foglalkoztatott, családtagjaikkal együtt 57 000 fő ellátásáról volt szó. Hasonló kérelemmel fordult szinte egyidőben a közellátási miniszterhez a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Rt. is, amelynek ugyancsak közel 50 000 fő — munkás és családtag — élelmezéséről kellett gondoskodnia. 255 A bányavidékekhez hasonló vagy talán még súlyosabb helyzetben voltak a budapesti munkások. A főváros már ismertetett viszonyai miatt a dolgozók számára a bérfizetésnél talán fontosabb volt az üzemek révén történő ellátás. Fontos volt ez az üzemek számára is, mert a munkások teljesítményét kedvezőtlenül befolyásolta a rossz táplálkozás, sokan közülük ki-kimaradoztak a munkából, hogy élelmiszert szerezzenek be maguk és családjuk számára. A fővárosi gyárak üzemi bizottságainak, vállalati vezetőinek beadványaiból, kérelmeiből feltárul a budapesti munkások ellátási helyzete. A Steyr-Austro-Daimler-Puch Művek március 10-én a Budapesti Nemzeti Bizottsághoz fordult segítségért: „Munkásaink ... az eltelt hetek alatt felélték tartalékjaikat, arra pedig nincsenek anyagi eszközeink, hogy a vidéken esetleg beszerezhető élelmiszereket megfizethessék." 256 A Danuvia Fegyver- és Lőszergyár arról számolt be, hogy munkásai naponta mindössze egy tál zsír nélküli ételen és egy szelet kenyéren dolgoznak 257 , általában ez volt a helyzet a többi üzemi konyhán is. Az üzemi bizottságok ülésein állandóan visszatérő napirendi pont volt a munkások ellátása. Néhány nagyobb üzemben, ahol maradtak készletek, valamivel jobb volt a helyzet. Ilyen volt a WM, az Egyesült Izzó, de még ezekben a gyárakban is a napi kenyéradag 30, illetve az Izzóban csak 20 dkg volt 258 , az ebédmenüben gyakran szerepelt a szárított főzelék stb. Az MKP felhívására jelentős élelmiszerkészletek gyűltek össze. Diósgyőrben március 31-én 15 000 kg kenyérlisztet, 6100 kg finomlisztet, 16 327 kg babot, 3120 kg borsót, jelentős mennyiségű sót, étolajat, tojást és gyümölcsízt osztottak ki a vasgyár dolgozói és a perecesi bányászok között. 259 Tizenöt tonna élelmiszert kapott ugyancsak az MKP akciója 854 OLZ 221—217/2. 255 OL Z 317—431/1944—1945. 256 L. a 247. sz. jegyzetet. 257 SZOT Lt. Nehézipari titk. ir. 1. 258 OL Z 599. Rendezetlen. — Az élelemtár vezetőjének aktajegyzete, 1945. március 21-én. 259 LKM Irattár, A 1—2. Körrendeletek, 1945. I. sz.
