Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

meléket, javítani a gépeket, foltozni a kilyuggatott tetőket, ablakokat. A gyárkapuknál elsőként megjelentekről sehol sem készült névsor, ismeretlen hősei maradtak e viharos, forradalmi napoknak! De szinte mindenütt ott voltak közöttük a munkásság legöntudatosabb elemei, illegális kommunisták, régi szakszervezeti funkcionáriusok, szociáldemokrata párttagok, egyszerű szervezett munkások, ők alkották azt a magot, amelyik személyes példaadással, meggyőző szóval erőt öntött munkástársaiba az első időszak minden nehézségének leküzdéséhez. Tevékenységük azért is érdemel külön kiemelést, mert az eléjük tornyosuló feladatok megoldásában elsősorban csak saját tapasztalataikra, tudásukra, aktivitásukra támaszkodhattak. A Magyar Kommunista Párt javaslata alapján Szegeden elfogadott program „Magyarország demokratikus újjáépítésére és felemelkedésére"

174 meghatározta az új Magyarország berendezkedésének legfontosabb alapelveit. De a felszabadulás utáni tennivalók minden kérdésére nem adott és nem is adhatott előre kidolgozott választ. A magyar munkásosztálynak a termelés megindításában vállalt kezdeményező szerepe szükségszerűen életre hívta e történelmi korszak sajátos munkásszerveit, az üzemi bizottságokat. Sajátosságuk abban állt, hogy egyesítették magukban az adott üzemen belül a munkásosztály egészének gazdasági és politikai érdekképviseletét, de egyben gazdaságivezető-szervező funkciót is elláttak. A munkáspártok messzemenően helyeselték és támogatták az üzemi bizottságoknak a termelés megindításában betöltött tevékenységét. Az MKP 1945. január 25-én tartott budapesti titkári értekezletén Gerő Ernő kijelentette, hogy a párt a termelés kérdéseit a szákszervezetek, illetve az üzemi bizottságok feladatának tekinti.

llh Az üzemi bizottságok mint a munkásosztály forradalmi öntevékenységének kifejezői, rendkívül széles körű tevékenységet fejtettek ki, hogy a gyárak, bányák termelése megfelelő kerékvágásba kerüljön. Tárgyaltak a szovjet hadsereg képviselőivel, gondoskodtak a munkásság élelmezéséről, fizetéséről, szereztek nyersanyagot, energiát, ők ügyeltek a munkafegyelemre, megkezdték az üzemek megtisztítását a fasiszta elemektől.

178 Az üzemi bizottságoknak ez a sokoldalú tevékenysége kiváltotta a 174 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai, 1944—1948. Kossuth Könyvkiadó, 1967. 37—42. old. 175 Strassenreiter Erzsébet: Az üzemi bizottsági rendszer kialakulása és a munkásellenőrzés megvalósulásának kezdete (1944. október—1945. május). Pártörténeti Közlemények, 1963. 4. sz., 12. old. 176 Az üzemi bizottságoknak a termelés megindításában játszott szerepével részletesen foglalkozik: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért c, már idézett dokumentumkötet és bevezető tanulmánya; Rácz János és Strassenreiter Erzsébet ugyancsak korábban említett tanulmánya; Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után. Levéltári Közlemények, 1960. 4 A munkásság . 19