Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

BUDAPEST, 1945. JÚLIUS 18. Részlet a Budapesti Nemzeti Bizottság ülési jegyzőkönyvéből: Kővágó József alpolgármester beszámol a hitleristák által felrobbantott budapesti hidak állapotáról és a Kossuth-híd építésének munkálatairól Elnök felkéri Kővágó József alpolgármestert, hogy a budapesti hidakról szóló beszámolóját ismertesse, mint a napirend hatodik pontját. Kővágó József alpolgármester kifejti, hogy a közúti hidaknak, de legalábbis egy közúti hídnak léte vagy nemléte Budapest jövője szempontjából létfontosságú. Jelenleg három hídon zajlik le a közúti forgalom. Mindhármat a Vörös Hadsereg építette. Ezek a hidak azonban gyors katonai munkával készített szükséghidak, amelyeket télre le kell bontani, mert nem jégállók. De ettől eltekintve: a vízben levő hídroncsok is nagy veszélyt jelentenek, mert nagy vízduzzasztást idézhetnek elő, és esetleges áradás esetén komoly veszéllyel kell számolni. Jelenleg alacsony a Duna vízállása, mégis jelentős nívókülönbség mutatkozik a Margit-híd felett és a Boráros tér alatt. Az árvízveszély előidézhetése szempontjából legveszedelmesebbek a Margit-híd roncsai, ezeknek eltávolítása tehát a legfontosabb. A Közlekedésügyi Minisztérium vállalatba is adta ezt a munkát. A roncsok eltávolítása rendkívül nehéz, óriási szakértelmet és igen nagy felkészültséget igénylő munka. Erre a jártasságra csak egy-két magyar hídépítő cég tett szert. A magyar vízijárművek nagy része is elpusztult, így a szóba jöhető hídépítő vállalatok sincsenek abban a helyzetben, hogy teljes kapacitással foghatnának munkához. A nehézségek tehát rendkívül nagyok. A Csonka László cég vállalta ezt a munkát. A Szigethez viszonyítva a két középső pillér közötti roncsot emeli ki elsősorban. Az árvízveszély ezzel a legszükségesebb mértékben elhárítható lesz. A cég 50 munkással már hozzá is kezdett a munkához, de rövidesen 200-ra kívánja felemelni a munkások számát, és kilátás is van arra, hogy az évszak szerint várható nagyobb vízáradás lefolyásáig el is tudja készíteni ezt a két nyílást. A Lánchíd és az Erzsébet-híd roncsai nem ilyen nagy jelentőségűek az árvízveszély szempontjából. A Boráros téri híd roncsait nem lehet eltávolítani addig, amíg a roncsokra ráépített hidat is el nem távolítják. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha valahol elkészül helyette egy másik híd. Az ilyen roncsra épített híd azzal a veszéllyel is jár, hogy egy nagyobb áradás vagy jégzajlás ki-