Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
rendkívül fontos nemzetgazdasági feladatnak, amely a hazai szénbányászatra az ország újjáépítése tekintetében vár, a legnehezebb körülmények között is igyekezett a bányákat mielőbb termelőképes állapotba helyezni. . ." 17 ° A munkásság helytállása tette termelőképessé a felszabadulás első napjaitól az ajkai kőszénbányát. Ajkáról március 23-án vonultak ki a német csapatok, és másnap érkeztek oda a szovjet hadsereg alakulatai. „... a csapatok átvonulása alatt az üzemi berendezések kárt nem szenvedtek. A vízmentesítés egy pillanatig nem állt meg, a bányaőrségek és föld alatti tűzőrök úgy, mint a felügyelet, a helyén volt, a felügyeleti közegek és egyes munkások példás kötelességteljesítést és lélekjelenlétet tanúsítottak. A bányatermelés március 28-án megindult" — állapította meg a bányavezetőség jelentése. 171 Győr volt a Dunántúl talán legtöbbet szenvedett városa, számos üzeme szinte teljesen tönkrement. „Talán még a városnál is elszomorítóbb kép tárul a szemlélő elé Győr legnagyobb gyára, a Magyar Vagon és Gépgyár Rt. telepén. A bombázások következtében az épületek 20 százaléka maradt épen, hiányzik a gépek nagy része is. Egy részük a háború áldozataként ott áll összenyomorodva a törmelék között... És mégis, amikor a város nyugati határán még hallani az ágyúk, az aknavetők zaját, amikor a Back-malom épületei még füstölögnek, egy nappal a város felszabadítása után, reggel, a gyár nem egy régi munkása már a gyárba siet... Vógigbukdácsolnak a járható utakon, örömmel fedeznek fel egy-egy beteg, de kijavítható gépet, egy-egy alkatrészt, aztán lapátot kerítenek, s megkezdik a romok eltakarítását." 172 Megdöbbentő látványt nyújtott a Győri Textilművek külső képe is. „A munkásság azonban odaadó, önzetlen munkával, nagy lendülettel kezdte meg a romeltakarítási, helyreállítási munkálatokat" — jelentette a vállalat igazgatósága. 173 A gyárak, bányák felszabadulásának első napjairól, heteiről nyújtott vázlatos áttekintésből is kitűnik, hogy szinte mindenütt az országban akadt egy-egy olyan munkáscsoport, amelynek tagjai a harcok elcsitulásával azonnal megjelentek a gyárak, bányák kapuinál. Odavitte őket a saját és a volt munkahelyük sorsáért, jövőjéért való aggodalom, az az alapvető közgazdasági felismerés, hogy munka nélkül nincs élei. De ezek az érzések önmagukban nem lettek volna elég erősek ahhoz, hogy ne rettenjenek vissza az üszkös romok, a leomlott falak, a szétdúlt gépek láttán, hogy képesek legyenek nap-nap után éhezve-fázva hordani a tör170 OL Z 992—3. — összefoglaló jelentés a magyar szénbányászat helyzetéről, 1945. jiilius 28. 171 SZOT Lt, Bányamunkások szakszervezete ir. 2. — Az Ajkai Kőszénbánya Bt. üzemvezető igazgatójának jelentése a Budapesti Bányakapitányság számára, 1945. május 31. 172 A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár története, id. m„ 161. old. 178 OL Z 96—45. — Az 1945. augusztus 9-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve.
