Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
csehi kőszénbányában is. December 24-én 15 munkás leszállt a bányába, hogy víztelenítse a tárnákat és megmentse a bányagépeket a pusztulástól. Nyolc napon át kézi erővel hajtották a szállítókas kerekeit, hogy ne akadjon meg a munka. 100 December végén szabadult fel a Nógrád megyei szénmedence és iparvidék. Salgótarján legnagyobb üzemét, az acélgyárat a németek súlyosan megbénították, a motoroknak mindössze 20 százaléka maradt meg, elvitték csaknem valamennyi korszerű és fontos termelő-, megmunkáló és irodai gépét, az összes szállítószalagot, gépszíjat, kéziszerszámot stb. A gyár teljesen magára volt hagyatva, a gyárigazgató és az üzemfőnökök, műszaki főtisztek többsége Nyugatra menekült, sem a budapesti központtal, sem az ózdi gyárral kapcsolata nem volt. A szovjet csapatok december 26-i bevonulása után „a legteljesebb káoszból kellett az újjáépítést megindítani — írta március 10-i jelentésében az acélgyár szerszámrészlegének vezetője. — Az itthon maradt személyzet töredékével, akik búvóhelyükről előmerészkedtek, azonnal megkezdtük a németek által felrobbantott vízellátás fővezetékének helyreállítását, az üzemek takarítását, majd annak megállapítását, hogy mi maradt meg és milyen gépeket lehet legelőször üzemképes állapotba helyezni." Elsőként a lópatkó-, lapát- és drótgyártás megindulását készítették elő, és január 15-én sikerült a termelőmunkát a megmaradt régi, elavult gépekkel megkezdeni. 161 Salgótarjánban működött a Budapest—Salgótarjáni Gépgyár Rt. tűzhely- és kályhagyára, amelynek helyzetéről a budapesti igazgatóság csak február végén szerzett tudomást, megállapítva: „Salgótarjáni üzemünk a visszahagyott, továbbá az igen derekasan viselkedő munkásság által visszaszerzett gépekkel és berendezéssel január 15-én, 138 főnyi munkáslétszámmal, újból megindult." 162 Az igazgatóság az 1945. május 29-i ülésén 25 000 pengő jutalmat szavazott meg a gyártelep megmentésében legtevékenyebben közreműködőknek. Különösképp nehézzé tette a termelés megindulását Salgótarjánban és a környező bányákban, hogy a zagyvarónai ún. vízválasztói erőművet a németek üzemképtelenné tették. A kőszénbányászat az áramhiány ellenére egyes tárnákban kézi erővel megkezdte a helyreállító és termelőmunkát. A munka dandárja itt is a munkásokra várt. A salgótarjáni bányaigazgatósághoz tartozó huszonegy bányánál 29 mérnökből mindössze két bánya- és egy gépészmérnök jelentkezett csak munkára. „Munkásaink hősies munkája mellett tanúskodik az a körülmény, hogy a németek által műszaki felszerelésében jelentékenyen megbénított 160 Dr. Nagy József id. m., 293. old. 181 OL Z 371—235/1944—1945. 188 OL Z 36—l/18a. — A Budapest Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. -vezérigazgatójának jelentése az igazgatóság 1945. május 29-i ülésén.
