Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
December 3-án szabadult fel Diósgyőr, a vas- és acélgyárban már december 7-én megindult a munka, pedig „... a legtöbb épületen sem ablak, semtető nem volt, s a hőmérő — 10°C-ot mutatott.... A gyártás megindulásához azonban nagyon sok anyagi feltétel hiányzott. A dolgozók leleményessége volt az egyetlen támpont ebben az időszakban, mire a gyárvezetés számíthatott az újjáépítési munka megindulásakor" — írták a diósgyőri vasgyár történetéről szóló munka szerzői. 166 Január 9-én a gyár igazgatósága a hengermű üzembehelyezéséhez szükséges ónmennyiség előteremtéséhez is a dolgozók segítségét kérte. December 20-án vonultak be a szovjet csapatok Ózdra, a vas- és acélgyár munkásai a kijelölt gyárvezető irányítása mellett azonnal megkezdték a háborús romok eltakarítását. December 23-án a vasmű dolgozói közül kb. ezren, 24-én már 2500-an jelentkeztek munkára. Rendbehozták a robbantás által megrongált vasúti vágányhálózatot, hogy a bányákból szenet szállíthassanak, helyreállították a leszaggatott villanyos telefonvezetékeket, kijavították a villamos-erőtelep bénított gépeit stb., úgyhogy február elsején üzembe tudták helyezni az ebő kohót! 157 Nagy erőfeszítések árán indult meg a munka az Ózd vidéki bányákban. Az öt napig tartó harcok idején az áramszolgáltatás szünetelt, ezért a bányák víztelenítése megállt, és így az alsóbb szintek víz alá kerültek. A felszabadulás után a szivattyúk üzembe helyezését a bénítás nehezítette. Alig maradt működőképes szállítómozdony a bányákban, mert a motorokat kiszerelték belőlük, hiányoztak a legfontosabb segédanyagok is. Nehezítette a termelés megindulását, hogy mindössze két bányamérnök maradt a helyén. Mindezek ellenére az ózdi vasgyárat ellátó szénbányákban a termelés csak kéthétig szünetelt, december 27-én már újra megindult a munka a farkaslyuki, a somsályi bányákban. Január elején a bányászok létszáma már elérte a háború előtti 65 százalékát. 108 A bányászok munkájáról elismerőleg nyilatkozott a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. igazgatósága is: „... örömmel állapítottuk meg, hogy az üzembénítás és a háborús károk dacára rövid idő alatt sikerült a szénbányákban, ha mindjárt részlegesen is, a munkát megkezdeni". 159 Három nappal a felszabadulás után megkezdődött a termelés az eger156 SZOT Lt. Vasasszakszervezet Jr.,¡1948. [2. 157 OL Z 371—235/1944—1945., OL Z 386—102. Hirdetmény. — Elismerőleg nyilatkozott az ózdi munkásokról a Eima vezérigazgatósága is: ... örömmel regisztráljuk, hogy a helyén maradt alkalmazottaink ügybuzgó segítségével az üzembénítás és a háborús dúlás okozta károkat erélyes kézzel, hathatós módon és máris számottevő eredménnyel igyekezett és igyekszik eliminálni". (OL Z 383—28. A vezérigazgatóság 1945. február 27-i levele az ózdi vasés acélgyár vezetőjéhez.) L. még Kirschner Béla—Bácz Béla: Az Őzdi Vasmű története a felszabadulás időszakában. Századok, 1963. 3—4. szám. 158 OL Z 386—129/478—480., OL Z 386—4/213—216. — Az ózdi bányaigazgatóság jelentései az iparügyi miniszterhez, illetve a miskolci bányakapitánysághoz. 159 OL Z 371—236/1944—1945. — Az RMSV vezérigazgatóságának levele az ózdi bányaigazgatósághoz, 1945. február 27.
