Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
rajtunk, látván a rombolást, ami a harcok alatt gyárunkat érte — mondta 1945 júniusában rádiónyilatkozatában a Ganz-vagongyár üzemi bizottságának elnöke —, látva a sok, különböző nemzetiségű, elesett katonákat és civileket, látva a sok állati tetemet, amelyek nem a legjobb hatással voltak ránk, dacára, hogy bizonyos mértékig már megszoktuk a harcok során ezeket a dolgokat. Az elkeseredés azonban rövid ideig tartott, beláttuk, hogy ezen segíteni kell, mert ránk vár a feladat, hogy a gyárat újjáépítsük, mi, akik hosszú esztendők során összeforrtunk a gyárral. Nem kesereghettünk, hanem keményen neki kellett látnunk a munkának, hogy minél hamarabb életet fakasszunk a lerombolt műhelyekben." 161 A Ganz-gyár üzemi bizottsági elnökének nyilatkozata sűrített megfogalmazása annak, ami e történeti időszakban az ország szinte mindegyik gyárában, bányájában végbement. 1944. október 8-án szabadult fel Hódmezővásárhely, de a Kokron Textilgyár 162 , amelynek gépeit a tőkés tulajdonos leszereltette és Nyugatra szállíttatta, három-négy nap múlva már dolgozott. Szeged, az Alföld legjelentősebb ipari városa október 11-én vált szabaddá. A város elfoglalását nem előzte meg súlyosabb harc, ezért az ott levő üzemek (pl. az Orion Bőrgyár) szinte megszakítás nélkül dolgoztak tovább. Az Új szegedi Gőzfűrész és Ládagyár lebombázott telepén, amelyet a Tisza-híd felrobbantása még a várostól is elvágott, a felszabadulás után azonnal megindult a romeltakarítási munka. 163 Debrecen nyolc napi elkeseredett harc után szabadult csak fel, a MAV Főműhely dolgozói már másnap megkezdték a romeltakarítást, a sérült vasúti mozdonyok és kocsik javítását. 154 Háromhetes elkeseredett küzdelem folyt Szolnokért. A Szolnoki Cukorgyár vezetői még a felszabadulás előtt eltávoztak, a munkások „minden erejüket megfeszítve, a szó legszorosabb értelmében éjt nappallá téve, sokszor életük kockáztatásával is igyekeztek a gyár vagyonát" megvédeni, és a felszabadulás után azonnal megkezdték a rekonstrukciós munkát, helyreállították a víz- és áramszolgáltatást, kitakarították a gyártelepet, hogy a tavaszi idényre készen álljanak. 155 Decemberben kezdte meg a szovjet hadsereg a németek által jórészt kiürített és megbénított észak-magyarországi iparvidék felszabadítását. 151 SZOT Lt. Vasasszakszervezet ir. 1. — A dokumentumot közli: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, id. m., 310. old. 152 Délmagyarország, 1944. december 31. — Idézi: Rácz János: Az üzemi bizottságok a termelés megindításáért és az öntevékenyen kialakított hatáskör fenntartásáért. Történelmi Szemle, 1967. 4. sz., 455. old. 153 OL Z 58—152. — Jelentés a vállalat helyzetéről, 1944. november 30. 154 Néplap (Debrecen), 1945. január 28. — Idézi: A munkásosztály az újjáépítésért, 1945—1946. 28—29. old. 155 Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, id. m., 271. old.
