Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

dúlt. A burzsoázia különösen félt attól, hogy a „saját" munkássága előtt kelljen számot adnia magatartásáról.

148 A burzsoázia habozásában, várakozásában feltétlenül közrejátszott az a körülmény is, hogy számos olyan tagja, aki korábban vezető szerepet játszott a gazdasági életben, a tőkés érdekképviseleti szervekben, a náci koncentrációs táborokban életét vesztette vagy csak hónapokkal a felszabadulás után tért haza. A Weiss-, a Chorin-, a Kornfeld-, a Mauthnercsalád, amelyet az SS 1944-ben a semleges külföldre vitt, egyáltalán nem tért vissza az országba. Mi történt a bányákban, a gyárakban ezekben a nehéz hónapokban? Lehetett-e, szabad volt-e várni minisztériumra, tőkés igazgatóra, hogy a termelés meginduljon? Nem lehetett, és a magyar munkásság nem is helyezkedett a várakozás álláspontjára. Pedig a termelés megindítása most nem azt jelentette — legalábbis az üzemek nagy többségénél —, hogy újra fel kell csak fűteni a kazánokat, megindítani a motorokat! A gyárak kapujában, a tárnák bejáratánál legtöbbször szomorú, elriasztó kép fogadta az oda érkezőket. „Megdöbbentő látvány volt, amikor a pusztulás után közvetlenül bejöttem a gyárba — mondta Szabady Jenő, a Ganz Villamossági Gyár főmérnöke

149 -—, és láttam a még füstölgő üszköket, az emeleti műhelyek meggörbült vasgerendáit és a rajtuk lógó kiégett szerszámgépeket. Az emeletes műhelyek födéméi leszakadtak, és a megmunkáló gépekkel együtt rázuhantak az alsó szintre." Vigasztalan képet mutatott a kéthetes ostrom után felszabadult Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár is. „A gyár udvarán mindenütt rom, üvegcserép és szeméthalmaz volt látható, az egyes műhelyrészeknek szinte csak a váza meredezett az ég felé."

150 Ahhoz, hogy a termelés megindulhasson, először romot kellett takarítani, temetni a harcok során elesetteket, elhordani a kiégett és szétlőtt ágyúkat, járműveket. Olyan munkát kellett elvégezni, amelyet sem hatósági utasításra, sem tőkések parancsára nem lehet, ezt csak egy jobb jövőben bízó, öntudatos munkásság tudta saját akaratából megvalósítani. A látvány, amelyet Magyarország 1944—1945 fordulóján nyújtott, sokakat elcsüggesztett. „Az első órákban nagy elkeseredés vett erőt 148 Az igazolási eljárás lefolytatása körül is nagy harcok folytak. Az első üzemi bizottsági rendelet [50 100/Ip. Min. 1945. február 18. ] 2. §-ában az üzemeknek a fasisztáktól való megtisztítását az üzemi bizottságok hatáskörébe utalta. A GYOSZ vezetői kezdettől fogva azon az állásponton voltak, hogy az igazolást az üzemektől független szervek folytassák le. A GYOSZ március 9-i ülésén Erdős Jenő, a Hofherr-Schrantz gyár vezérigazgatója bejelentette, hogy a Szakszervezeti Tanáccsal történt megállapodás értelmében az üzemi bizottságok, ahol már megkezdték az igazolást, egy előzetes eljárást lefolytathatnak, de a tényleges igazolást a gyárakhoz delegált bizottságok fogják elvégezni. Az 55 000/1945. számú, ún. második üzemi bizottsági rendeletből az igazolási eljárásra vonatkozó paragrafus már kimaradt. 1945. június 27-én megjelent a 4100/1945. ME sz. rendelet, amely a főispán, illetve Budapesten a nemzeti bizottság által az öt demokratikus párt és a szakszervezetek képviselőiből delegált bizottságra ruházta a magánvállalatoknál az igazolási eljárás lefolytatását. 149 Szekeres József — dr. Tóth Árpád id. m., 213. old. 150 A Gábor Áron Vasöntöde ... története, id. m., 130. old. •