Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
gazdasági életének egyik fő tényezője legyen, most egyszerre kívül maradt a politikai élet fő áramlatán. Kívülmaradásában a földrajzi körülményeken túl szerepet játszott az a tény is, hogy a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés pártjaiban nem rendelkezett számottevő képviselettel, a Független Kisgazdapártban ekkor még főként a Tiszántúl demokratikus parasztságának befolyása érvényesült. A főváros felszabadulása után a tőkés osztály Budapesten maradt tagjai megtették első lépéseiket saját szervezetük újjáalakítására. Február 6-án a budapesti nagyvállalatok képviselői „az ipar területén jelentkező legsürgősebb intézkedésekre nézve" Magyar Ipari Bizottság néven kísérelték meg ideiglenes szervezet alakítását. 144 Időközben tisztázódott, hogy a kormányzat nem emel kifogást a Gyáriparosok Országos Szövetsége szervezetének újjáalakítása ellen, és február 11-én megkezdték a magyar burzsoázia régi központjának helyreállítását. 145 A gyáriparosok szövetsége mint a tőkés osztály képviselete felvette a kapcsolatokat a szakszervezetekkel, a munkáspártokkal, a szovjet hadsereg budapesti megbízottaival, az Iparügyi Minisztérium fővárosi részlegének vezetőjével. E tárgyalásokról, valamint a szövetségben tartott megbeszélésekről készült iratokból kitűnik, mi foglalkoztatta a magyar tőkés osztályt ezekben a hónapokban. 140 Nem lehet állítani, hogy a gyárak, bányák termelésének megindítása iránt nem tanúsítottak volna érdeklődést. Csakhogy amíg a munkások keveset „tárgyaltak" ennek fontosságáról, és a gyakorlatban fogtak hozzá az akadályok elhárításához, a tőkés osztály a termelés megindításának általános helyeslése mellett elsősorban aggályait, panaszait hangoztatta. Miután a kiadott programokból, a szovjet hadsereg képviselőivel folytatott tárgyalásokból kiderült, hogy a magántulajdont — legalábbis egyelőre — nem fenyegeti veszély, sőt az ország elvárja bekapcsolódásukat az élet megindításába, aggályainak éle az üzemi bizottságok tevékenysége 147 , a várható igazolási eljárás ellen for144 OL Z 404—ö. — Az értekezleten 34 budapesti vállalat képviseltette magát. A résztvevők végrehajtó bizottságot jelöltek ki ,,az illetékes hatóságok előtti képviselet céljából". Az értekezleten úgy határoztak, hogy a,.végrehajtó bizottsággal való együttműködésre" az üzemi bizottságok képviselőjeként felkérik Paulus Lajost, az Egyesült Izzó üzemi bizottságának alelnökét. 145 OL Z 213—5. — A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének XLIII. jelentése az 1945 évi közgyűléshez. 146 A GYOSZ-ban tartott értekezletekről az egyes vállalatok képviselői beszámolókat, feljegyzéseket készítettek, amelyek több vállalat iratanyagában is fennmaradtak (WM, Feltén és Guilleaume Et., Hazai Eésüsfonó Bt., Egyesült Villamossági és Izzólámpagyár Bt. stb.). 147 A burzsoázia és az üzemi bizottságok között folytatott harccal részletesen foglalkozik: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944—1948. összeállította, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: dr. Jenéi Károly, Bácz Béla, Strassenreiter Erzsébet. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1966.
