Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének gazdasági programjavaslata A magyar gazdasági élet legsürgősebb problémái 1. A magyar gazdasági életnek jelenleg a leggyengébb oldala a közlekedés. A vasutak mozdonyai és teherkocsijai elsősorban a német fasizmus végső megsemmisítését célzó háborút szolgálják, és mint ilyenek, természetszerűen a Vörös Hadsereg rendelkezésére állanak. A magyar gazdasági élet számára csak az a kevés számú mozdony és vagon jöhet számításba, amit a Vörös Hadsereg parancsnoksága erre a célra rendelkezésre bocsát. A háború befejezésekor az ország csak arra a gördülőanyagra számíthat, amit a Vörös Hadsereg önszántából vissza fog adni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a békebeli 2800 mozdonyból csak valamivel 10%-on felül, a 48 000 vagonból kb. 20% maradt meg (legtöbbször megsérült vagy javításra szoruló állapotban), s hogy ennek a gördülőanyagnak jelentékeny része román, jugoszláv, cseh stb. származású, úgy világos, hogy ezen a téren szinte elölről kell kezdenünk. A legsürgősebb dolog tehát a mozdony- és vagongyártás megindítása. Erre kell összpontosítani elsősorban az ország gazdasági erőforrásait, mert amíg legalább a fő vonalakon meg nem indul a minimális vasúti közlekedés, amíg legalább a nagyobb városokkal és járási székhelyekkel helyre nem áll a minimális posta- és távíróforgalom, addig a gazdasági élet megindításáról nem lehet szó. A legsürgősebb teendő tehát, hogy mindazokat az üzemeket, melyek eddig vagonokat és vasúti kocsikat, valamint vasúti pályatesthez szükséges felszereléseket gyártottak vagy azoknak gyártására áttérhetnek, számba vegyék és a Kereskedelmi Minisztérium közvetlen hatáskörébe utalják. Ha ezek a gyárak két minisztérium, az Iparügyi és Kereskedelmi Minisztérium rendelkezése alatt állanak, akkor minden megrendeléshez és intézkedéshez előzetes miniszterközi tárgyalás, megegyezés stb. szükséges, ami természetesen a gyors cselekvés és a termelés hátrányára szolgál. Ugyancsak át kell utalni a Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe az összes szénbányákat és a kőolajipart. A vasút tudvalevőleg a szénbányák legnagyobb fogyasztója és a szénelosztás csakúgy, mint a petróleumtermékek elosztása, elsősorban vasúton történik. A jelenlegi magyar ipar, megfelelő átállítás mellett, évi 500 mozdonyt tudna előállítani. Minden hónap, amivel e rendszabályok