Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Amennyiben Vezérigazgató Űr a munkásság helyzetét segíteni nem akarná, ami egy csekély áruval biztosítható volna, akkor kénytelenek leszünk saját felelősségünkre ezeket keresztülvinni, természetesen vállalatunk érdekeinek szem előtt tartásával. Az árut a munkásság meg fogja fizetni a gyárnak termelői áron. Reméljük, Vezérigazgató Ur kérésünket tudomásul veszi, azt megfontolóvá teszi és ezzel ezt a kérdést befejezettnek fogja nyilvánítani. Amenynyiben azonban ez nem így történne, és munkásságunk élelmezése hátrányt szenvedne, azért felelősséget egyedül az igazgatóságnak kell vállalnia. Kérésünk meghallgatásának reményében maradunk tisztelettel Goldberger Sám. és Fiai Rt. fonó- és szövőgyár üzem XI. Budafoki út 107-113. a Goldberger Gyár kelenföldi üzemének Üzemi Bizottsága (olvashatatlan aláírás) Egyoldalas, géppel írt, eredeti tisztázat. — OL Z 670—5. * A kelenföldi Goldberger-gyár a szovjet katonai parancsnokkal történt megállapodás alapján a rendelések 10%-át a saját céljára gyárthatta le, melyet a munkásság élelmiszer-beszerzésére fordított. A megállapodást 1945. április 3-án a központi igazgatóság jóváhagyta. Burg Mihály ügyvezető igazgató április 12-én azonban a csereáru kiadását letiltotta. Az üzemi bizottság a sérelmes intézkedés ellen harcot indított, melynek folyamán sikerült az említett megállapodásnak érvényt szerezni. 1945 májusában a központi igazgatóság 100 000 P értékű textilárut bocsátott a munkásság rendelkezésére, hogy azért élelmiszert szerezzen be. (OL Z 668.)