Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

A Gráb-féle Textilgyár megbízott vezetőjének jelentése a vállalat igazgatójának: a gyár körül utcai harcok dúltak, a németeknek a robbantásokra nem volt idejük. Megkezdődött a gépi berendezés rendbehozatala és az üzembe helyezés előkészítése Kedves Direktor Űr! örömmel hallottam, hogy a pesti urak jó egészséggel úszták meg a nehéz órákat. Reméljük most már, hogy napról napra jobb lesz és eljön egyszer az az idő is, hogy komolyan lehet dolgozni megint. Győrbe szerdán — úgy számítom 28-án — a déli órákban jöttek be az oroszok. Csütörtökön — ma két hete — reggel fél nyolckor keresett egy úr, hogy menjek valami orosz parancsnokságra. Nem mondom, nehéz volt kijönni az óvóhelyről, mert a tüzérségi és aknavetőtűz akkor volt legerősebb. Nem részletezem, milyen volt az utca, akik Pesten voltak, ezt jobban tudják. Egyszóval, a parancsnokságon igen sok, általános jellegű kérdés után a Gráb-gyár dolgai után kezdtek érdeklődni. A tanácskozás után kocsiba ültünk, és kimentünk a gyárba. A gyár körül igen súlyos utcai harcok voltak. Három kilőtt páncélos és két elhárítóágyú roncsai még ma is jelzik a forró órákat. A harc számtalan jele természetesen a gyáron és a lakóépületeken is meglátszik, de nagyobb, súlyosabb rongálódás nem történt. A Győrt védő csapatok kivonulása pedig olyan gyorsan történt, hogy gyárak robbantására — a Baek-malmot kivéve — nem került sor.

223 A bizottsággal bejártuk a gyárat. Majd személyesen többet erről a témáról. Sajnos, az író- és számológépek, a pénztárszekrény, irodák, raktárak olyan tökéletes dúlás képét mutatják, hogy nézni is nagyon rossz volt. Az értékes irodai gépeknek csak a roncsai maradtak meg, a páncélszekrény feltörve üresen, készárunak nyoma sem maradt. Á termelőgépeknek az első pillanatban nem látszott semmi baja. A munkatermekben is fel volt dúlva minden, de komolyabb baj nem látszott. A gyári lakásokat is szétdúlták kivétel nélkül. A megmaradt tisztviselők — Zalka, Buxbaum urak, Karácsonyi kisasszony és még néhány —, valamint a megmaradt munkások, mesterek elbeszéléséből megtudtuk, hogy a tisztviselők többsége, a gyár katonai parancsnokával és Németh Antal úrral, kedden — az ostrom előtti napon, amikor már igen erős volt az ágyúdörgés — gépkocsival elmentek Nagymagyarba. (Valahova Pozsony mellé.)