Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

A gyárlátogatás után a bizottság felszólított — ismerve az én körülményeimet —, hogy vállaljam el a gyár vezetését és megindítását addig is, amíg a pesti urakkal a kapcsolatot fel lehet venni. A megbízatást elvállaltam, annál is inkább, mert számomra — majd személyesen elmondandó körülmények miatt — más választás nem is volt, de elvállaltam azért is, mert tudtam, hogy milliós értékek mennek veszendőbe, ha valaki nem áll oda idejében. Hogy milyen kálvária kezdődött ezzel, nem írom le, mert írásban úgysem lehet érzékeltetni. Szerencsém volt annyiban, hogy ugyanakkor Wámoscher mérnök úr — akit dr. Gráb úr jól ismer—

224 ugyancsak megbízást kapott a Linum-gyár vezetésére, és együtt járjuk azóta a magyar és orosz hatóságokat. Kapcsolatot kell fenntartani a városparancsnoksággal, a Magyar Kommunista Párttal, a nemzeti bizottsággal, iparkamarával. A kommunista pártban Molnár Antal úr (a gyárban dolgozott azelőtt mint kőműves), aki a polgármester mellett is működik, felkarolta a gyár ügyét és igen jóakaratúlag foglalkozik vele. Jobban körülnézve és érdeklődve, igen sajnálatos dologra jöttein rá. Kedden, az utolsó órákban megjelent egy magyar katonai autó, amelynek parancsnoka — az elbeszélés szerint — vagy a gyár robbantását, vagy bénítását követelte. Ez utóbbi mellett határoztak és — mikor már egy munkás sem volt a gyárban — a szövőszékek transzport kerekeit kiszerelték, autóra hányták és elvitték, állítólag Nagymagyarba. így azután az egész szövődé megbénult. Tüzetesebb keresgélés után mintegy 88 darab kereket sikerült összeszedni, és azokat a mesterek beszerelték a gépekbe. Közben Wámoscher úr engedélyével a Linum-gyár elégett szövőszékeiből kölcsönképpen elhoztunk 129 darab kereket, úgyhogy ha rákerül a sor, mintegy 200 géppel fel tudjuk venni az üzemet. A győri textilgyárak katonai parancsnoka a mai napra ígérte egy vegyes orosz-magyar bizottság látogatását, amelynek eredményeként a gyár területéről az orosz katonaság eltávozna és a munkások megkapnák a propuskjukat,

225 amellyel nyugodtan bejárhatnának. Ma azután azt az elkedvetlenítő értesítést kaptam, hogy pár nap múlva jön egy tábornok Győrbe, az is megszemléli, és csak azután lehet üzembe helyezni a gyárat. Jelenleg tehát takarítunk, a gépeket szereljük és a gyár területén elhányt szerszámokat, szegeket, villamos és egyéb berendezési tárgyakat szedjük össze. Ha az engedélyt megkapjuk és átmehetünk a másik gyárba, a víz, gőz és villany helyreállítása után indulhatunk. Sajnos, sok szíj hiányzik, még most is betörnek éjszakánként. Ez ellen, sajnos, semmit sem lehet tenni.