Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Magyar Közlöny ide vonatkozó száma még nem érkezett meg Budapestre).

215 2. Segédanyagok. Az 1. pont alatt említett hiány nagyrészt fennáll a gyártáshoz feltétlenül szükséges segédanyagokban is. Ezek kétfelé oszthatók: a) Az országban előforduló segédanyagok (tölgyfakéreg stb.), melyeknek termelése, gyűjtése és a gyárakba való szállítása az ebben a szakmában működött kereskedők feladata lenne. b) Vegyianyagok. Ezeknek szállítása a gyártó vállalatok üzemképessé tételétől, ill. a nekik szükséges nyers- és segédanyagok fellelhető vagy termelhető mennyiségétől függ. A bőriparban használt vegyianyagok nagy részét (krómtimsó, festőanyagok stb.) külföldről kellett behozni. Hogy az ilyen, hazánkban elő nem forduló, ill. nem gyártott vegyianyagokat a hazai, most már igen kis mennyiségű készletek felhasználása után mikor fogjuk ismét tudni importálni, az a nemzetközi áruforgalom megindulásától függ. 3. Munkáskérdés. Felszabadított országunkban a munkásügyek szociális intézése mindenkinek egyformán óhaja. A munkabéreknek a munkásság kívánságai szerint való megállapítása már útban van.

216 A munkások ellátása Budapesten és Pest környékén még sok kívánnivalót hagy hátra, de az illetékesek mindent megtesznek, hogy a javulás fokozott ütemben mutatkozzék (munkáskonyhák felállítása, egytálételek, élelmiszer-felhozatal vidékről és annak szétosztása stb.). Tekintettel a jelenlegi nehéz közlekedési viszonyokra, súlyt kellene fektetni arra is, hogy az üzemektől távol (vidéken) lakó munkások olyan helyen jussanak megfelelő lakásokhoz, hogy onnan munkahelyükre rendszeresen bejárhassanak. Szükséges azonkívül a munkásoknak olyan igazolványokkal való ellátása, melyek lehetővé teszik, hogy munkahelyükre, nagyobb távolságról is, rendszeresen eljuthassanak. Igen fontos az is, hogy a gyáraknak megfelelő mennyiségű szakmunkás álljon rendelkezésére, és hogy az utánpótlás szintén megfelelő mennyiségű tanonc foglalkoztatásával, tanonciskolák felállításával stb. biztosíttassák. Űgy tudjuk, hogy ezzel a kérdéssel a szakszervezetek már behatóan foglalkoznak. 4. Hitelkérdés. Mint ismeretes, az elmúlt rendszer készpénzkészleteitől is megfosztotta a legtöbb vállalatot, úgyhogy azok üzembe helyezésükhöz gyakran még a legfontosabb kiadásukat: a munkások bérét sem tudják kifizetni. A munkások folytatólagos foglalkoztatásához szükséges nyers- és segédanyagok beszerzése pedig ilyen körülmények között szinte teljesen lehetetlen.