Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Az üzemek megindításához, ill. a termelés folytonosságának biztosításához a hitelélet megindítására vagy legalábbis hosszú lejáratú kölcsönök folyósítására lenne szükség. Felvetjük azt a gondolatot is, hogy az állam bérmunkával (akár honvédelmi, közellátási vagy más célú) bízza meg a gyárakat, hogy ily módon biztosíthassuk a munkásság keresetét, megélhetését. Azokban az üzemekben, melyek a Vörös Hadsereg részére dolgoznak, a pénzhiány folytán előállott nehézségeket legtöbbnyire úgy küszöbölték ki, hogy az orosz katonai parancsnok előzékenyen segédkezik a hiányzó nyers- és segédanyagok beszerzésében, ill. gondoskodik — amennyiben a vállalat készpénzkészlete teljesen kifogyott — a munkások bérének kifizetéséről. Ez persze vállalatonként más és más formában történik. Ott, ahol a vállalatok pénzkészlete még nem fogyott ki, és a Vörös Hadseregnek való szállításoknál az anyagokat és munkabéreket a sajátjukból fedezik, gondoskodni kellene, hogy ezen értékeket a Magyar Államkincstár a jóvátételi számla terhére majd visszatérítse. Bőrfeldolgozás. Nemzetgazdaságilag fontos, hogy készbőrök legelőször a legsürgősebben szükséges és a közjót szolgáló célokra dolgoztassanak fel. Szerintünk ezen célok a következők volnának: 1. Hadfelszerélés. (Ügy a Vörös Hadsereg, mint a felállított nemzeti hadsereg szükségleteinek biztosítása.) A Vörös Hadsereg részére legtöbb üzem már dolgozik, a Magyar Nemzeti Hadsereg szükségletét pedig majd a Honvédelmi Miniszter úr fogja megállapítani. 2. Cipőgyártás. A letűnt fasiszta, bürokratikus rendszer, mint ismeretes, az elmúlt években felhalmozta az elkészült készbőröket, hogy azokat végül Németországba szállítsák, mialatt a hazai lakosság lábbeliszükségletét fedezni az utóbbi években úgyszólván egyáltalán nem tudta. Hogy ezt a vétkes hibát helyrehozhassuk, mielőbb nagy mennyiségű lábbelit kell gyártanunk, mégpedig elsősorban munkásbakancsokat, gyermekcipőket, a parasztság részére való lábbelit, majd pedig a városi lakosság részére való cipőket. A cipőgyártás megindítását megnehezíti nagyrészt a segédanyagokban fennálló hiány: varrófonál, szegek, tacks, gépvarrótűk (Magyarországon nem gyártják) stb. 3. Gépszíj. A magyar ipar és mezőgazdaság nagy hiányt szenved gépszíjakban. Ezt részben ki lehet küszöbölni (átmenetileg) régi, rossz szíjak kijavításával, feldolgozásával, de sok helyen új szíjakra is szükség van. Ilyenekben, azt hisszük, legelsősorban is a közérdekű ipari szükségleteket (MÁV, bányák, vasipar, malmok) kell kielégítenünk. Cséplés. A cséplőgépeknek megfelelő szíjakkal való felszerelése szintén elsőrendű