Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása
BUDAPEST, 1945. ÁPRILIS 4. A Wolfher Gyula és Társa Rt. ügyvezetőségének jelentése az iparügyi és közellátásügyi miniszterhez a magyar bőripar általános helyzetéről Mint immár több mint 100 éve fennálló és a szakmában vezető szerepet játszó vállalat, 213 indítva érezzük magunkat, hogy úgy a Közellátási, mint az Iparügyi Miniszter uraknak a bőripar mai helyzetéről az alábbi helyzetképet adjuk. A bőripar, ill. annak termékei ez idő szerint háromféle szükséglet kielégítését kell, hogy szolgálják, melyeknek fontosságbeli sorrendjét az állami legfelsőbb vezetés állapítja meg: hadfelszerelés (Vörös Hadsereg, nemzeti hadsereg), ipari szükséglet, közellátás. Ezen elsőrendű fontosságú szükségleteknek a jelen körülmények közötti lehető legjobb mértékben való kielégítése az a cél, melyet a bőriparnak ki kell tűznie maga elé. Hogy a helyzetnek tökéletesen megfelelő képet alkothassunk magunknak és a szakkérdésekben részletes javaslatokkal szolgálhassunk, mindenesetre ki kell térnünk az orosz—magyar viszonyra. A magyar kormány bizonyára már letárgyalta az illetékes orosz szervekkel az alább felsorolt kérdéseket, de tekintettel arra, hogy a tárgyalások eredményéről tudomásunk nincs, bátorkodunk megemlíteni, hogy szerény véleményünk szerint a következő kérdések tisztázása egy hoszszabb program kidolgozásának előfeltétele volna: a) Mit tekintenek az oroszok zsákmányjog alá esőnek? b) Tisztázandó lenne az orosz szükséglet, és hogy mit engednek át magyar célokra? c) Tisztázandó még az 1944. III. 19. előtti és politikailag intakt gyárvezető réteg jogi helyzete. 211 A bőriparban az elmúlt fasiszta rablógazdálkodási rendszer által okozott nehézségek leküzdésére, fenti kérdések tisztázásáig is, az alábbi megoldásijavaslatokkal szolgálhatunk: 1. Nyersbőr. A fent említett fasiszta rablógazdálkodás eredményeképpen a hazai bőrgyárak úgyszólván teljesen nyersbőrkészlet nélkül maradtak. A legelső feladat tehát az lenne, hogy az országban szerteszét fellelhető nyersbőröket összegyűjtsék, azokat konzerválják (sózás, sóhiány esetében esetleg szárítás) és a feldolgozó üzemekhez eljuttassák. Ügy tudjuk, hogy az M. I. Kormány erre vonatkozólag már rendeletet is adott ki (a
