Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

dik majd. Természetesen a kérdés csak Moszkva döntése után lesz aktuá. lis, de fel kell készülnünk rá. Hasonlóképpen fontos a gyár életében a pénzkérdés is. A tisztviselők február elseje óta hitelezik a fizetésüket. A fizikai munkásság pedig e héten dolgozott először hitelbe. Minthogy az alkalmazottak élelmiszer-támogatásban sem részesülhetnek a gyár részéről, félő, hogy szerte fognak széledni. Ez pedig, mint fentebb rámutattam, még komoly gondokat okozhat a gyár vezetőinek. Február 12-én szolgáltattuk ki a gyárunk szellemi és fizikai munkásságának az utolsó egytálételes ebédet. Reméljük, hogy az élelmezés kérdése hatósági segítséggel megoldható lesz . . .

a Súlyos tehertétele a gyárnak a felduzzadt tisztviselői kar. Mint ismeretes, a régebbi nagy verseny miatt a vállalat külön belföldi propagandaosztállyal rendelkezett. Ezek a tisztviselők (részben orvosok ós gyógyszerészek) az orvosoknak a gyár készítményeinek a használhatóságáról adtak tudományos felvilágosítást, a nem diplomás tisztviselők pedig a propaganda technikai részén dolgoztak. Ez az osztály ma teljesen feleslegessé vált. Feleslegessé vált azonkívül az export osztályunk is egyelőre. Az ún. zsidótörvény miatt elbocsátott tisztviselők egy része ismét jelentkezett. A gyárban vannak azonban a helyettük felvett nem zsidó tisztviselők is. Az esetleges elbocsátásoknál azonban a gyárnak a törvényes végelbánási járulékokat ki kellene fizetnie. Ez olyan óriási összeg, amit pillanatnyilag semmiképpen sem bírna el a gyár anyagi megrendülés nélkül. Felhatalmazást kell tehát a kormánytól kérnünk, hogy a tisztviselői kart, ill. annak egy részét az üzemben (egyelőre) mint segédmunkásokat foglalkoztassuk. A gyárvezetőség ezen intézkedése ugyanis a szerzett jogokkal ellentétben állana. Minthogy a gyár üzembe helyezésének kérdésénél tartok, szükségesnek látom megemlíteni, hogy a gyár export jellegének a fenntartása fontos nemzeti érdek. A Chinoin gyár ugyanis drága (és aránylag olcsó nyersanyagokból készült) készítményeivel (sok munka beiktatásával) jelentős mértékben hozzájárulhatna a jóvátételi kötelezettségeink teljesítéséhez, azt sem felejtve, amit az export a külföldi nyersanyagbeszerzés terén jelent. A fenti kérdések megoldásához azonban a kormányzat segítsége nélkül a gyár jelenlegi vezetősége hozzá sem foghat. A Chinoin-gyárban 1945. január 14-én megalakult az üzemi bizottság. Január 20-án a Magyar Kommunista Párt ajánlatára átvettem a bizottság elnöki tisztét. Február 3-án az üzemi bizottság a párt felhívására gyárvezetőséget választott, amelynek elnöki tisztére személyemet jelölte ki. a A nem közölt rész az élelmiszer-beszerzéssel kapcsolatos nehézségeket említi.