Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

nél is, ugyanis a vegyészeti szakmunkások mint napszámosok kezdenek dolgozni. (Nem képesítéshez kötött foglalkozás.) Kiképzésükre sokszor 3 esztendőnél is több idő kell. Gyárunkban pedig, ahol jóformán minden gépnél és minden készítmény előállításánál más természetű munka folyik, még a belső embereket sem cserélhetjük tetszés szerint. Itt említem meg, hogy számos szakmunkásunkat elvitték az orosz hatóságok német nevük miatt, másokat pedig besorozás után Gödöllőre irányították. Sajnos olyan szakmunkások is vannak a fent említettek között, akik a gyár részére igen fontosak voltak. Mindezeken felül nehéz feladat a gyár vezetősége részére a szállítóeszközök előteremtésének kérdése is. Teher- és személyautóinkat a fasiszták bevonultatták. Lovainkat a Vörös Hadsereg foglalta le. Ezen a súlyos kérdésen kizárólag a kormány segítségével juthatunk túl. Meg kell említenem, hogy a gyárnak legalább két lóra, 2—3 teherautóra és egy személyautóra lenne szüksége. A személyautó nem luxus célra kellene, hanem azért, mert a gyár vezetősége hatóságok előtti dolgait csak 8—10 km-es gyaloglások árán tudja lebonyolítani. Ezen a villamosközlekedés megindulása javíthat ugyan, de a személykocsit nem teszi feleslegessé. Gyökeres fontosságú kérdése a gj^árnak a szénkérdós és a világítógáz kérdése is. A jelenlegi szénkészlet csak arra elegendő, hogy a gyárban hetenként 5 napon át napi 4 órán keresztül gőzt áramoltassunk a vezetékekben (kb. III. 15-ig). Ez persze minden komoly termelőmunkára elégtelen, s csupán arra jó, hogy a gyárban levő 35 km hosszú csővezeték a jelenleg pótolhatatlan szelepeivel az esetleges éjjeli fagyok alatt tönkre ne menjen. Ezen vezetékek, valamint a gőz- és vízköpenyes készülékeink teljes víztelenítése technikailag nem megoldható. A 4 órás napi fűtés tehát majdnem kizárólag az üzemkarbantartás szolgálatában áll. Napi 4 óra alatt a készülékek nem fűthetők fel a kívánt hőfokra, tehát előfordul az, hogy olyan termelési ágakban sem dolgozhatunk, ahol különben lenne a gyár belső területén nyersanyagunk. Ami kevés termelés a fenti körülmények ellenére [folyik], azt azonnal lefoglalja a Vörös Hadsereg. Ugyanez a sorsa volt a készáru készletünknek is. Néhány kifejezett női gyógyszer kivételével a Vörös Hadsereg teljesen lefoglalta. így jelenleg utántermelés nélkül ürülnek ki a raktáraink. Itt említem meg, hogy egy orosz mérnökkari bizottság megvizsgálta a gyárunkat, s mint nekünk privátim megmondották, meglepően jólfelszerelt és termelőképes üzemnek találták. Utasításukra feldolgoztuk termelési és műszaki adatainkat, s ők annak a birtokában Moszkvába utaztak. Ott állítólag egy bizottság dönt majd arról, hogy a gyárat az orosz hadsereg szolgálatába állítják-e vagy sem. Ennél a kérdésnél azonban a kormánynak meg kell állnia és a szovjet hatóságoknál kiharcolnia azt, hogy a gyár a hazai szükségletet is elláthassa. Ellenkező esetben az ország egészségügyi helyzete katasztrofálissá súlyosbo-