Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

rendű egészségügyi intézménnyé avanzsált. Külföldi gyógyszerbehozatalra nem számíthatunk, s a többi gyáraink gyógyszer-alapanyagot kismértékben vagy egyáltalában nem tudnak előállítani. Anélkül, hogy részletekbe akarnék mélyedni, megemlítem a salicylt, az acetylsalicylsav (aspirin) nyersanyagát, amit kizárólag a Chinoin-gyár termelt, számos más hasonló fontos gyógyszeralapanyag mellett, Délkelet-Európában. Ezért lenne igen fontos a gyár mielőbbi üzembe helyezése. Mielőtt még a gyár jelen helyzetét bátor volnék vázolni, megemlítem, hogy a kórházak naponta keresik fel gyárunkat gyógyszerhiányuk miatt. Sajnos, az orosz katonai parancsnokunk, felsőbb utasításra, a készáru készletünket lefoglalta, s nincs módjában engedélyt adni arra, hogy polgári fogyasztást kielégíthessük. A gyár jelen helyzete: A gyárunk légitámadásoktól aránylag keveset szenvedett. A károk részben máris helyrehozattak, részben könnyen helyre hozhatók. Jelenleg 85—90%-ban üzemképes. A fasiszta bénító parancsok következtében ugyan rengeteg gépszíjunkat leszerelték és egy részét el is vitték, de ezt más, kevésbé fontos gyárakból könnyen pótolhatnánk (pl. Baeder illatszergyár). Hasonló a helyzet más műszaki segédanyagoknál is. Ezekből főleg a vidéki raktárainkban (Vác) tartalékolt készleteinket rabolták el a német hadsereg számára. Pótlásuk, amennyiben a szükség úgy kívánná, jelenleg szintén csak más, kevéssé fontos gyárak rovására történhetne meg. Ami a nyersanyagainkat illeti, egyes nyersanyagokkal elég jól el vagyunk látva. Hiányunk van azonban sok olyan nagy mennyiségben használt nyersanyagokban, amit eddig hazai nagyipari gyárakból szereztünk be (pl. kénsav, sósav, chlorsulfonsav, chlor, marónátron, aceton, methyl és aethylalcohol stb.). A vidéki raktáraink (Vác, Hatvan) leltározása a közlekedési nehézségek miatt még ez idő szerint nem történhetett meg.

143 így a nyersanyagkérdések ez idő szerint nem tisztázódhattak teljesen. Meg kell említeni, mint igen fontos termelési tényezőt, a mórnökés szakmunkáskérdést is. A mérnöki karunk egy része fasiszta érzülete, ill. más okok miatt a gyárban ez idő szerint nem jelentkezett (pl. budai lakosok), más részüket pedig a nyilasok deportálták, ill. a nem zsidókat behívatták a fasiszta hadseregbe katonának, politikai megbízhatatlanságuk miatt. Ennek ellenére, reményünk van arra, hogy ha a gyár üzemmérnöki karát a laboratóriumi mérnökökkel kiegészítjük, a mérnökhiány komoly problémát nem fog okozni. Nehezebb a kérdés a szakmunkások terén. Jelenleg kb. 45%-os a létszám. Reméljük azonban azt, hogy Buda felszabadításával és közlekedés javulásával szakmunkásaink jelentkezni fognak. Itt meg kell említeni, hogy egy olyan speciális iparban, mint a gyógyszeripar, a szakmunkáskérdés súlyosabb talán a mérnökkérdés-