Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
hulláma főleg a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek vezetőit érte. A letartóztatási hullám kicsapott az egész országra, és áldozatául estek sokszor egyszerű szakszervezeti bizalmiak, szociáldemokrata párttagok is. 1944 áprilisában az Ózd vidéki bányákból baloldali politikai tevékenység miatt 11 munkást internáltak 26 , a miskolci rendőrkapitányság letartóztatta a szociáldemokrata párt vezetőségének minden szabadlábon levő tagját, és a nagykanizsai internálótáborba küldte őket. A diósgyőri rendőrkapitányság április 4-én 19 vasgyári munkás és három bányász ellen készített elő őrizet alá helyezési határozatot 26 , az egri rendőrség letartóztatta a helybeli munkásság 21 vezetőjét 27 , letartóztatások voltak a salgótarjáni bányavidéken, Vácott 28 , Kassán és más városokban is. 29 Március 29-én rendeletileg betiltották, illetve feloszlatták a polgári ellenzéki pártokat és a szociáldemokrata pártot is. Sajátos módon a szakszervezetek betiltására nem került sor, működésüket miniszteri biztos felügyelete alatt továbbra is engedélyezték. A szakszervezetekkel szemben tanúsitott engedékenység a munkásság megtévesztésére szolgáló, kiszámított lépés volt, amely beleillett a termelés rendjét mindenáron biztosítani akaró náci elképzelésekbe. Ez a lépés megtévesztette a szakszervezetek néhány, a legalitás bűvöletében élő szociáldemokrata vezetőjét is, akik közül többen később maguk is életükkel fizettek illúziójukért. 30 A szakszervezetek élére kinevezett kormánybiztos az a Marton Béla lett, aki még Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején a szélső jobboldali Nemzeti Munkaközpont vezetőjeként kísérelte meg a szakszervezetek fasizálását. 31 Kísérlete akkor is, 1944-ben is kudarcba fulladt: „... a munkásságnak csak igen kis részével tudott kontaktust fenntartani, és végeredményben az egész mozgalomnak semmi eredménye nem volt", állapították meg a Nemzeti Bank Főtanácsának 1944. szeptember 27-i ülésén az NMK által benyújtott évi százezer pengős segélykérelem vitájában. 32 1944 májusában Szász Lajos iparügyi miniszter megpróbálkozott a minisztérium vezetése alatt álló egységes munkásszervezet létrehozásával. A május 15—16-án megtartott értekezleten a szakszervezetek nevé25 OL Z 371—126/1944—1945. — A rozsnyói bányaigazgatóság május 11-i jelentése. 26 Beránné, Nemes Éva: Ellenállási mozgalom és partizánharc Borsodban. Fegyverrel a fasizmus ellen. Tanulmányok a magyar ellenállás és a partizánharcok történetéből. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1968. 149—150. old. 27 Dr. Nagy József: Heves megye felszabadulása. Eger, 1965. 293. old. 28 Vlgh Károly: A Váci Kötöttárugyár története, 1885—1960. Budapest, 1960. 57. old. 29 Bánki György id. m., 114. old. 30 A szakszervezetek 1944. március 19-e utáni helyzetére 1. Marosán György: Tüzes kemence Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1968. 698. old. 31 Bánki György id. m., 122. old. 32 OL Z 6—5. — A Magyar Nemzeti Bank Főtanácsa 1944. szeptember 27-i ülésének jegyzőkönyve.