Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

települt alkalmazottainkl assan visszatértek a gyárba. A gyár vezetését ismét dr. Csermelyi Ottó igazgató vette át, aki a gyártelepről december hó 8-án távozott. Dr. Csermelyi igazgató ezen idő alatt összeköttetést tartott fenn az Olajkormánybiztosság, az akkori minisztériumok és a gyártelep között, így több alkalommal itt volt a gyártelepen is. A gyári létszám január hó utolsó napjaira, ill. február hó elejére ismét 750 főre emelkedett. Ezt a magas létszámot, úgy a hatalmon levő polgári hatóságok, nyilasok, mint a megszálló német csapatok igen élesen kifogásolták azzal az indokolással, hogy jogtalanul az emberek százait vonjuk el a katonai szolgálat alól. Több rendelkezést adtak ki ez ügyben, így minden 15—18 éves fiúnak orvosi vizsgálat nélkül Németországba való kiszállítását, minden 35 éven aluli nőtlen és 30 éven aluli nős alkalmazottunknak katonai bevonultatását. Igen nehéz tárgyalásokon keresztülvittük, hogy a fenti rendelkezéseket nem hajtották végre, és egyetlenegy alkalmazottunkat sem vonultatták be, sem egyetlenegy gyári alkalmazottat vagy annak hozzátartozóját nem vitték ki Németországba erőszakkal, míg pl. csak Várpalota községből 150 gyermeket hurcoltak el. Ezen idő alatt minden hét szerdáján Magyaróváron olajértekezlet volt a magyar és német hatóságok és az érdekelt gyárak képviselőinek részvételével. Ezeken az értekezleteken dr. Csermelyi Ottó igazgató és Aixinger István főmérnök képviselték gyárunkat, így az ott történtekről közvetlen tudomásom nincsen, de tudom, hogy ezeken az üléseken rendelték el, hogy az összes olajüzemek nélkülözhető alkatrészeit és segédanyagait St. Pöltenbe kell szállítani. A kiszállítás indokolásaként az szerepelt, hogy ott minden üzem saját alkalmazottainak felügyelete mellett anyagait bombabiztos raktárakban tárolhatja, és onnan szükség szerint visszaszállíthatja. Ugyancsak az olaj üléseken rendelték el, hogy a bombatámadások következtében üzemvitelre alkalmatlanná vált krakküzemünket, mint Topping-lepárlót, a Nyugat-Magyarországon építés alatt álló olajvezeték közelében építsük fel. Ez a terv más formában már a m. év őszén is felvetődött, és akkor a pétfürdői hegybe való beépítését meg is kezdtük. Ezt az építkezést is december hó 4-én hagytuk abba. Egy olajülést február hónapban Pétfürdőn is tartottak. Ezen az olajülésen ismertettük a gyárvezetőség azon javaslatát, hogy az új Toppingüzemet magán a gyártelepen építsük fel. Álláspontunk érvényre juttatása céljából vállaltuk volna a Topping-üzemnek a gyártelepen belül 4 hét alatt való felépítését, szembeállítva ezzel azt, hogy a gyáron kívül való felépítés legkedvezőbb körülmények között is minimum 4 hónapot fog igénybe venni. Az ülés a légitámadásokra való hivatkozással ezt a javaslatunkat elvetette és Zalalövő, ill. annak közvetlen környékét jelölte ki új települési helyül. A vidék szemrevételezése után Zalalövőt találták építkezésre alkalmas helynek. Ezután megkezdődött az anyagoknak