Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

Zalalövőre való elszállítása.

52 Az elszállított anyagokról készült kimutatást Szigeth igazgató úrnak már átadtuk. Közben a német katonai parancsnokság állandóan sürgette, hogy az építkezésekhez nem feltétlenül szükséges anyagot szállítsuk St. Pöltenbe. Egy 13 vagonból álló szerelvényt tudtunkon kívül el is indítottak St. Pöltenbe úgy, hogy az általunk kijelölt egyik kísérő is lemaradt a vonatról, és neki is csak Veszprém k. pu.-on sikerült a vonathoz csatlakoznia. Ezt a vonatot Körmenden sikerült feltartóztatni és Zalalövőre irányítani. Kovács Dezső hadmérnökkari alezredes közbenjárásával sikerült keresztülvinni, hogy ebből a 13 vagonból is csak 3-at indítottak el később St. Pöltenbe. A St. Pöltenbe induló három vagonunk felügyeletével Götz üzemmesterünket bíztuk meg, aki a vagonokkal el is ment Németországba. További sorsáról semmit sem tudunk. Március hó 18-án orosz ellentámadás indult meg, mely hatását már március 19-én Pétfürdőn éreztette. Én 18-án 1 napi szabadságra családomhoz Pusztamiskére mentein, onnan másnap Csermelyi Ottó igazgatóval, Kiss Géza cégvezetővel a késő éjjeli órákban jöttünk vissza, mert a visszavonuló német hadsereg autókolonniáival órák hosszat visszatartott. Ekkor már a gyártelepről az alkalmazottaknak a családjaikhoz való kitelepülése újra megkezdődött. A gyártelepet és a környező községeket majdnem óránként ismétlődő légitámadások érték, mely következtében kigyúlt a 3000 m

3-es nyersolajtartánynak átalakított gazométerünk is. Ennek oltását ugyan egész éjjel folytattuk, de leégését nem tudtuk megakadályozni. Március 20-án a délelőtti órákban már olyan közel volt az arcvonal, hogy az állandó riadók és légitámadások által amúgy is megviselt idegzetű emberek kitelepülését nem lehetett volna megakadályozni. A déli órákban menetkészen álltak a gyár megbénítására, illetve megszállására kirendelt német csapatok is. 13 órakor német üzemparancsnok felszólított, hogy bénítsam meg a gyárat, amit én munkáshiányra hivatkozva megtagadtam. A német parancsnok így másnap reggelre halasztotta a bénítás keresztülvitelét, ő maga pedig éjszakára legénységével együtt Papkeszire húzódott vissza. Reggel már, tudomásom szerint, nem tudott a gyárba bejutni. Én 14 órakor saját gépkocsimmal elindultam kitelepült családomhoz Pusztamiskére, ahol bevártam az orosz hadsereg előnyomulását. Alkalmazottaink nagy része Zalalövőre ment, mert az akkori rendelkezések ezt parancsolták. A Zalalövőn történt eseményekről nekem közvetlen tudomásom nincsen. Az arcvonal közelsége miatt a gyártelepen bár igen sok kár volt, de ez a korábbi bombatámadások káraihoz viszonyítva mégsem lényeges. Legtöbbet szenvedett az inotai erdőben levő raktárunk, mert ennek területén több héten keresztül német harciállás vonult keresztül, ennek következtében az ott tárolt anyagokból igen sok megsemmisült, ill. német