Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

Ezek az intézkedések december 8-án befejeződtek, úgyhogy a gyár létszáma kb. 350 főre csökkent. Ekkor az orosz hadsereg kb. 12—15 km távolságra állott a gyártól. December hó 5-én német megszállócsapat szállta meg a gyárat azzal a céllal, hogy azt megbénítja. Tekintve, hogy a Topping-üzem üzemképes állapotban volt, ezen bénítási szándékuktól eltértek, de úgy a gyártást, mint az alkalmazottakat szigorúan ellenőrizték.

61 A gyártelepünkön levő német bénító csoport december hó 9-én du. 5 órakor felrobbantotta a Mercur Műszaki és Vegyipari Rt. papkeszi üzemét. December hó közepén a budapesti központi igazgatóság két ízben felülvizsgálta a gyárat. December 27-én az orosz hadsereg a gyárteleptől 3 km távolságban fekvő Osi községet elfoglalta. Az akkori Honvédelmi Minisztérium távmondattal, majd futárral küldött írásbeli paranccsal elrendelte a gyártás azonnali leállítását és a gyári berendezéseknek Németországba való kiszállítását. Bár az arcvonal közvetlen közelsége miatt állandóan ismétlődő légitámadások, valamint tüzérségi, aknavető, sőt gyalogsági nehézfegyvertűz következtében az üzemvitel majdnem lehetetlenné vált, az életbiztonság pedig minimumra csökkent, elhatároztam, hogy az üzemet saját alkalmazottainkkal tovább folytatom. Tudtam, hogyha az üzemet nem folytatom tovább, úgy azt vagy átveszik a németek, vagy pedig fel fogják robbantani. Munkáshiányra hivatkozva, a nem dolgozó üzemrészek leszerelését megtagadtam. Ezen honvédelmi parancs következményeképpen a gyártelepről semminemű anyagot nem is szállítottak el. Elszállítottak azonban 48 órás szabadságom alatt az inotai raktárunkból behozott közel 3 vagonnyi gépalkatrészt. A 3 vagonnak éjjel, a gyár alkalmazottainak tudtán kívül történt elszállításáról később értesültem, kerülő úton. Mivel a gyár alkalmazottai nem tudtak a kiszállításról, ezen 3 vagonnak számát sem tudták. Az azonnal megindított keresés így igen nagy nehézségekbe ütközött. Pár nap múlva, látva a kutatás eredménytelenségét, saját felelősségemre 10 000, — P jutalmat tűztem ki annak megjutalmazására, aki az eltűnt 3 vagont felkutatja. Kornél Tivadar tisztviselőnknek 6 heti munkájával és utazással sikerült is mind a 3 vagont felkutatni. A vagonok visszairányításával Ziermann Sándor Sopronban lakó központi cégvezetőnket akarta megbízni a gyárvezetőség, de ennek keresztülvitelében már a gyorsan egymást követő hadiesemények meggátoltak. Kornél Tivadarnak a nyomok felkutatásáért, ül. utazási és napidíj költségekért 2000,— P ki is fizettünk. A kitűzött jutalom hátralevő része a vagonok visszaérkezése után vált volna esedékessé. Január 19-e utáni napokban a németeknek sikerült az arcvonalat a gyár telepétől eltávolítani. A közvetlen életveszély megszűnt, és a ki-