Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

számúban 10, a III. számúban 2 és a IV. számúban egy mű) jelent meg. Az 50-es évek második felében és a 60-as években a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárával közösen a levéltár (részben a LOK) adta ki a Történeti Statisztikai Közleményeket és a Történeti Statisztikai Köteteket. A közművelődés támogatása érdekében többirányú tevékenységet fejtett ki a Magyar Országos Levéltár. Kiadványainak egy része népszerűsítő forrásközlésként került piacra. Múzeumi tárlatokra rendszeresen kölcsönzött iratokat, de saját kiállításokat is rendezett. Új állandó kiállítást állított fel, alapításának 200 éves ünnepén (1956-ban) az ország legfontosabb levéltári dokumentumait, a budapesti Nemzetközi Levéltári Kerekasztal Konferencia alkalmából (1963-ban) pedig az agrártörténet forrásait mutatta be. Gyakran fordultak meg iskolai és egyéb látogató csoportok a levéltárban. A főigazgató és munkatársai számos ismeretterjesztő előadást tartottak rendezvényeken, a rádióban, újabban a televízióban is. A tárgyalt két évtizedben tehát a nagyközönség felé is „nyitott" a levéltár, megpróbálta közkinccsé tenni gazdag anyagát. Mind a kutatók, mind a levéltári dolgozók munkájához helyben nyújtott könyvtári szolgáltatást az intézmény Könyvtára, amely az Országos Levéltár Központi Könyvtára (OLKK) nevet vette fel. 1956-tól egészen a 90-es évek elejéig ellátta a területi levéltári könyvtári hálózat szakmai irányítását is. Állománya az 1954. évi 17 030 műről és 36 971 kötetről 1969 végére 29 027 műre és 59 616 kötetre növekedett. * * * 1969-ben új levéltári alapjogszabályt fogadott el a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 30/1969. (IX. 2.) Kormányrendelet több területen hozott előrelépést a levéltári munkában. Megteremtődtek a korszerű iratkezelés jogi feltételei, a levéltárak megkapták az irattárak ellenőrzésének jogát. A törvényerejű rendelet szentesítette a területi levéltárak 1968. január l-jével életbe lépett tanácsi fenntartásba adását, emellett felállította a „szaklevéltár" kategóriát, amelybe az egyes állami és társadalmi szervek (Honvédelmi Minisztérium, Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Tudományos Akadémia, egyetemek, Szakszervezetek Országos Tanácsa) által fenntartott levéltárakat és az egyházak levéltárait sorolták be. Az 1972. évi 19. törvényerejű rendelet elismerte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és más társadalmi szervezetek jogát külön archívumok fenntartására. Az MSZMP központi archívumában nagy mennyiségű ún. munkásmozgalmi vonatkozású állami iratanyagot is őriztek, amelyeket a levéltárak és az irattárak anyagaiból válogattak ki. Az 1969. évi. 27. törvényerejű rendelet tudományos intézményekké minősítette a levéltárakat. Az új szabályozás alapvetően érintette a Magyar Országos Levéltárat. Szovjet minta alapján már régóta napirenden volt egy új központi levéltár