Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)
ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)
tá vált a levéltári anyag feldolgozása, azaz rendszerezése, rendezése és segédletekkel való ellátása egy átfogó program keretében. Kezdetben az egész állomány alapleltározását végezte el az intézmény, majd két évtized alatt megfelelő' szinten rendezte az iratanyag túlnyomó többségét. Ez együtt járt az állománynak a proveniencia elve alapján történő újrarendszerezésével, az ún. szekciók (történelmileg kialakult irategyüttesek, szervtípusonként vagy iratfajtai alapon meghatározott magas szintű levéltári egységek), ezen belül levéltárak, fondok és állagok kialakításával. (Meg kell jegyezni, hogy a rendszerező munka során egyes esetekben ideológiai-politikai megfontolásokat kényszerítettek a levéltárra. Ezért a proveniencia elve nem érvényesült teljeskörűen: pl. mesterségesen, más irategyüttesekből kiválogatott iratokból alakították ki a Thököly- és Rákócziszabadságharcok vagy a tanácsköztársasági szervek külön szekcióit.) Az irategyüttesekhez különböző, a használatukat legjobban elősegítő segédletek készültek: az 1867 előtti kormányhatóságok levéltáraihoz elsősorban ún. ismertető leltárak, a többi anyaghoz pedig áttekintő raktári jegyzékek, repertóriumok. E segédletek folyamatosan megjelentek az I. Levéltári leltárak nyomtatott és az azonos című sokszorosított kiadványsorozatokban. 1959/60-ban publikálta a levéltár első fond- és állagjegyzékét. Darabszintű segédletek (lajstrom, katalógus) elsősorban a gyűjteményekhez, így pl. a Mohács Előtti Gyűjteményhez vagy a Terv- és Térképtárhoz készültek. A nagyarányú feldolgozó munka eredményeként áttekinthetőbbé, könynyebbé vált a levéltári kutatómunka. Nem csoda tehát, hogy egyre több kutató kereste fel az intézményt: az 50-es években 245-536, a 60-as évek első felében 488-673, második felében 765-863 között mozgott a kutatók évenkénti száma. Az 50-es évek első felében - a hidegháborús körülmények között ez érthető - szinte nem fordult meg külföldi kutató a levéltárban. 1955 után változott a helyzet: eleinte évi 11-42, a 60-as évek első felében 41-94, második felében már 92-118 külföldi állampolgár kereste fel évente a Magyar Országos Levéltár kutatótermeit (központi kutató, ún. kiskutató a polgári kori iratok számára, mikrofilmkutató). A korábbi időszakhoz képest nagyságrenddel megnőtt a levéltár kiadi><m;ytermése. Míg 1875 és 1944 között összesen 20 kötet, ill. füzet, addig 1945 és 1969 között 110 - beleszámítva a LOK által kiadott, de jórészt az intézmény közreműködésével készült műveket is: 213 - levéltári kiadvány jelent meg.Ezen kívül 1954-től ismét napvilágot láttak a Levéltári Közlemények évfolyamai (1954-1967 között a LOK adta ki) és a LOK által 1951-ben indított másik levéltári folyóirat, a. Levéltári Híradó (1961tó'l Levéltári Szemle) kötetei. A számbeli gyarapodás mellett figyelemre méltó, hogy a levéltári irodalom mind szélesebb körére terjedt ki a kiadványkészítő tevékenység (segédletek, levéltártan, továbbképzési anyagok, levéltártörténet, forrásközlés, hatóság- és hivataltörténet, forrástudomány, kiállítási katalógus, folyóirat). A kiadványok tekintélyes része a „Levéltári leltárak" c. sokszorosított segédletsorozatban (49 mű) és a fentebb már említett négy nyomtatott sorozatban (az I. számúban 4, a II.
