Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

delkezésére bocsátható azért, hogy ne az eredeti iratokat használják. Ezt a példányt nevezik anyagóvó mikrofilmnek. Mivel - csekély mennyiségű felvágott filmet, illetve síkfilmet nem számítva - minden negatívról készült pozitív másolat, a filmállomány egyszerre szolgálja a biztonsági és az anyagóvó célt. Egyes erősen kutatott irategyüttesek filmezésénél éppen az eredeti irat kímélése volt az elsődleges szempont, mert vizsgálatok kimutatták a gyors állagromlást. Trianon után az ország elveszítette a történeti forrásainak tekintélyes részét: a területi iratanyag (megyei, családi levéltárak) nagy része a szomszédos államokba került. A magyar történeti kutatás elemi érdekévé lett ezen források hozzáférhetősége. Elsősorban emiatt a magyar levéltárügyben már évtizedekkel ezelőtt kiemelt szerepet kaptak az ún. kiegészítő' mikrofilmek. A kiegészítő mikrofilm kiegészíti, teljesebbé teszi a saját anyagot. Ilyen film nemcsak külföldi (hungarika) iratok másolata lehet, hanem belföldi iratanyag másolata is. Az országos levéltári gyakorlatban a kiegészítő koncepció nem a klasszikus értelemben érvényesült. A Filmtárban őrzött filmek tárgyi vagy gyűjtőköri szempontból nem feltétlenül kapcsolódnak a levéltárban őrzött iratokhoz. Az elsődleges cél ugyanis nem a szorosan vett kiegészítés, hanem egy olyan másodlagos irategyüttes létrehozása volt, amely országos kutatócentrummá teszi a Filmtárat. Amint fentebb szó volt róla, már a harmincas-negyvenes években megtörténtek az első lépések, hogy történetileg kiemelkedő értékűnek tekintett, több helyen őrzött, azonos típusú források kerüljenek mikrofilmre, lehetőleg teljes egészében. Ötven év munkája után a következő irattípusok vannak meg többé-kevésbé teljességgel a Filmtárban: 1. a Mohács (1526) előtti oklevelek (az összes ismert 1526. augusztus 29. előtt keletkezett magyar vonatkozású irat filmen van), 2. az 1867 előtti megyei közgyűlési jegyzőkönyvek (az összes Magyarországon őrzött jegyzőkönyvön kívül számos felvidéki, ma Szlovákia területén fekvő megye anyagát is sikerült megszerezni), 3. az 1848 előtti összeírások (a magyarországi gyűjteményből két megye anyaga hiányzik), 4. a nemességi iratok (a magyarországi anyag teljesnek tekinthető), 5. az egyházlátogatási jegyzőkönyvek (szintén csak a hazai iratok vannak meg), 6. az állami anyakönyvezés (1895) bevezetése előtti egyházi anyakönyvek (a hazai anyag itt is teljesnek tekinthető, a szomszédos országokból csak kevés van meg). A nemzetközi szakirodalomban általában még két mikrofilmtípust szoktak megemlíteni: a helyettesítő és a publikációs célú mikrofilmet. Az előbbi azt jelenti, hogy a mikrofilm helyettesíti az eredeti iratot, tehát filmezés után az eredetit kiselejtezik. Az utóbbinál pedig a film eladási/terjesztési céllal készül (a publikációs filmről igény szerinti számban ké-