Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

belül nagy mennyiségű családi levéltári anyag került a múzeum őrizetébe. 1882-ben 134 családi letétet kezeltek. Fejérpataky László, aki 1882-től a múzeumi levéltári osztályt vezette, az anyaggyarapodást már külön nöuedéki naplóba vezette be. Az 1882 előtt átvett iratokról a beadó neve szerint utólagosan letéti naplót készítettek, amelyben az utolsó bejegyzés a 457-es számot viseli, és az Orczy család anyagának átadását regisztrálta. A letéti napló a növedéki napló mellett került elhelyezésre az Országos Levéltárban. A tömeges iratgyarapodással azonban továbbra sem tudott sem az iratanyag évrendezése, sem regesztázása lépést tartani, annak ellenére, hogy a családi letéteket külön egységenként kezelték, nem sorolták be a nagy időrendi sorozatba, az úgynevezett Törzsanyagba. Ennek tulajdonjogi oka volt, miután letét esetében a tulajdonjog továbbra is a letéteményezőé maradt. 1880-ban új rendezési szemléletmód kezdett kialakulni a múzeumban: Fraknói Vilmos, a könyvtár akkori vezetője vetette fel elsőként annak lehetőségét és a szükségességét, hogy az egy személyre, helyre, intézményre, stb. vonatkozó iratokat külön gyűjteményként kezeljék, és ne sorolják be a Törzsanyagba. Az időrendi sorozatnak mint egyedüli helyes rendezési elvnek megkérdőjelezését jelentette Fraknói Vilmos álláspontja. E szemléletmódot magáévá téve kezdte meg Fejérpataky László egyes nagyobb iratsorozatok, így a cím ereslevelek, céhiratok, pecsétek, városi és kamarai iratok, fényképek, azaz tárgyi vagy irattípus szerinti sorozatok kiemelését a Törzsanyagból és az időrendezésre váró családi levéltárakból. A múzeumi levéltár az első világháborút követően újabb nagyarányú gyarapodásnak indult: Trianon után a felvidéki családok kastélyaikat elhagyva levéltáraikat új lakóhelyükön elhelyezni nem tudván, irataikat közgyűjteményeknek adományozták vagy ott helyezték letétbe. A szaporulatot a múzeum épületében nem tudták elhelyezni, és a levéltári anyagot 1926 közepén felköltöztették az Országos Levéltár új épületébe. Ekkor a korábban fiókban tárolt anyagot az Országos Levéltár polcos tárolási rendszeréhez alkalmazkodva két kemény lap (dekli) közé helyezve, hevederrel átkötve, csomókba helyezték. 1926-1934 között a két levéltár egy épületben, egymástól függetlenül, gyűjtőkörileg el nem határolva (pl. mindkét levéltár gyűjtötte a családi levéltárak anyagát) funkcionált, mígnem 1934. július l-jén közös vezetés alá került, s 1945-ben mint egységes levéltár szerveződött újjá. 1874 után az Országos Levéltár az őrizetére bízott családi levéltárakat az anyag mennyiségét alapul véve kétféleképpen kezelte. A kisebb egységeket Ladula RRR jelzettel ellátva a beérkezés sorrendjében sorszámozták, a nagyobb egységeket továbbra is külön kezelték. Az eredetileg is önálló egységként kezelt családi anyag rendezésén kívül kiemelték, és legalább az évrendezés szintjéig rendezték a múzeumi Törzsanyagba besorolt nagyobb terjedelmű családi levéltárakat. Ugyanakkor az intézmény minden anyagából kiemelték az 1526 előtti iratanyagot (okleveleket), és külön raktárba helyezték el. Mind a múzeumban, mind az Országos Levéltárban korábban is megkülönböztetett figyelmet fordítottak az 1526 előtti oklevelekre. (Lásd alábbi)