Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

A felsorolt különféle rendelkezések — amelyek nyilván távolról sem merítik ki a Tanácsköztársaság fennállásának rövid idó'szaka alatt a pecsétek használatával kapcsolatos rendelkezéseket — szemléltetően mutatják, hogy a pecséteknek, a pecséthasználatnak milyen fontos szerepe volt a Tanácsköztársaság idején a társadalmi és gazdasági élet minden lényeges területén. 5. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK Gondolom, az eddig elmondottakból logikusan következik, hogy a modern pecséttan legalább annyi figyelmet és erőfeszítést érdemelne a legújabbkori történettudomány segédtudományaként, mint amilyen figyelmet az ókori és középkori történeti kutatások során a szfragisztikára fordítanak. Itt az ideje annak, hogy kidolgozásra kerüljenek a pecsétek gyűjtésének, rendezésének, a történelemkutatás céljaira való felhasználásának alapelvei és módszerei. Mindenekelőtt hasznos lenne kialakítani egy egységes gyűjtési és nyilvántartási rendszert. Ennek elősegítése céljából bemutatom itt az általam kidolgozott és alkalmazott kartoték- és leltárrendszert. Teljesen járatlan úton indultam el, és sok tapogatódzás és próbálkozás után jutottam el a bemutatásra kerülő módszerhez. Távolról sem merem azonban azt állítani, hogy ez már tökéletes, és nem szorul további javításra és kiegészítésre. Munkám bevezetőjeként a kutatásaim során előkerülő, tanácsköztársasági pecséteket tartalmazó iratokat kiemelem, és a pecsétekről eredeti nagyságú fényképmásolatot készíttetek. A tanácsköztársasági pecsétgyűjtemény tulajdonképpen tehát csupán fényképmásolat-gyűjtemény, miután az eredeti pecséteket természetesen nem lehet sem az iratokból kiemelni, sem pedig az iratokkal együtt külön gyűjteménybe rakni. A fényképmásolatok előkerülésük sorrendjében kerülnek be — kis borítékokban — a fényképgyűjteménybe, és kapnak ennek megfelelő sorszámot. A sorszámok rendjében — tehát érkezési rendben — fektetem fel a gyűjtemény leltárát. Sok fejtörést okozott a pecsétek csoportosításának, osztályozásának a kérdése. Nyilvánvaló, hogy a leltári vagy érkezési rend semmiféle tudományos csoportosítást nem jelent, és így csupán nyilvántartásra használható, s a pecsétek bemutatása és feldolgozása más rendet követel. Lehetne itt a pecsétek formájából, külalakjából kiindulni, külön csoportosítani a kerek, a lapos, az ovális pecséteket, ennek azonban semmiféle gyakorlati jelentősége nem lenne. Lehetne szigorú kronológiai sorrendben, az első megjelenés sorrendjében csoportosítani a pecséteket, ez azonban — különös tekintettel az egész tárgyalt időszak rendkívüli rövidségére — ugyancsak nem nyújtana semmiféle konkrét tájékozódási támpontot, történetkutatási segítséget. Úgy látom, a legcélravezetőbb és tudományosan egyedül indokolható rendszerezési elv a pecséteknek az azokat alkalmazó szervek funkcionális rendjébe való besorolása és bemutatása. Ez azt jelenti, hogy a Tanácsköztársaság államhatalmi és államigazgatási szerveinek szervezeti felépítéséből indulok ki, ennek rendjében mutatom be az egykorú pecséteket a legfelsőbb