Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

államhatalmi szervektől a legalacsonyabbakig. Az országos szervek után következnek a megyei, majd a helyi szervek, a közintézmények után pedig a társadalmiak. Ez a rendszer egyben módot nyújt arra is, hogy a pecsétek oldaláról megközelítve, kísérletet tegyünk a tárgyalt időszak teljes hivatali szervezetének bemutatására. Ez a „teljesség" az adott esetben egyelőre még csak korlátozott mértékben, csupán bizonyos mélységig érhető el. így például egyik-másik népbiztosságnál ma még nem állapítható meg bizonyossággal, hogy kezdetben vagy egy adott időpontban milyen osztályai voltak, még kevésbé állapítható ez meg egyes anyaghivataloknál vagy a népbiztosságoknak alárendelt más szerveknél, nem is beszélve a községi, városi, sőt még helyenként a megyei tanácsok osztályairól. Külön nehézséget okoz itt az a tény, hogy a teljesen új úton járó tanácshatalom — kezdeti, kísérletezési stádiumban lévén — a rövid néhány hónap alatt is többször változtatott egyes szervek szervezeti felépítésén, megszüntetett régi és létrehozott új szerveket. Ezért alapul az utolsó, a Tanácsok Országos Gyűlése utáni szervezeti felépítést veszem, és eszerint csoportosítom az intézményeket és pecsétjeiket. Amely szervezet előzőleg átalakuláson, változáson ment át, annál ezeket a változásokat a végső szervezeti formájuk szerinti helyükön jelzem, és természetesen itt mutatom be az előző szervezetben használt pecsétjeit is. Ebből a funkcionális rendszerezési elvből következik, hogy az országos vezető szervekhez, a népbiztosságok megfelelő osztályaihoz sorolom a közvetlen vezetésük, irányításuk alá tartozott budapesti üzemeket, de a megyéknél, városoknál mutatom be az ottani üzemeket, vállalatokat és más intézményeket, mivel azokat nem közvetlenül a népbiztosságok, hanem a helyi — megyei, járási, városi, községi — tanácsok irányították. Viszont egységesen, országos rendben mutatom be a Vörös Őrség és a Vörös Hadsereg szervezetét és pecsétjeit, mert ezek egységes, országos szervezetet alkottak, és közvetlen központi irányítás alatt állottak. Tudományos publikációkban az egyes pecsétekből az eddig előkerült legjobb példányt mutatom be, de minden retusálás, javítás nélkül, akkor is, ha így nagyon hiányos és nehezen ismerhető fel. Az esetleges népszerű publikáció vagy más felhasználás (kiállítás) feladata lehet a hiányok kiegészítése, az eredeti pecsét helyreállítása. Úgy gondolom, hogy a hiányos pecsétek eredeti formában, retusálás nélkül való publikálása felel meg egyedül a tudományos követelményeknek, és egyben ösztönzést is ad jobb példányok felkutatására és esetleges későbbi publikálására. A kötet összeállításáig már több mint 4000 tanácsköztársasági pecsétet gyűjtöttem össze. Átkutattam a Párttörténeti Intézet, az Országos Levéltár, a Hadtörténeti Levéltár, a Fővárosi Levéltár és a jelentősebb tanácsköztársasági iratanyaggal rendelkező megyei levéltárak teljes tanácsköztársasági iratanyagát, és így a kutatás lényegében befejezettnek tekinthető. Természetesen előkerülhet és elő is fog kerülni még az idők folyamán sok tanácsköztársasági pecsét, de azt hiszem, jelentős tömeges „lelőhely" már nem maradt feltáratlan. Gyűjteményemben megtalálható valamennyi központi államhatalmi és államigazgatási szerv jó néhány pecsétje, sok-sok üzem, vállalat és más intézmény, valamennyi vármegye, több mint száz járás és ötszáz község, a Vörös Hadsereg csaknem minden alakulata,