Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

keletkeztek — illetve alakultak át —, és amelyeknél ez a pecsét tartalmában, szövegében is megmutatkozik. Nem gyűjtöttem tehát az olyan pecséteket, amelyeket már az új, tanácsköztársasági intézmények használtak ugyan, de amelyek változatlanul a régi szöveget és ábrát tartalmazták. Ez alól a szabály alól csak kétféle pecsét, a párt- és szakszervezeti pecsétek esetében tettem kivételt. Pártszervezeti pecsétet — a párt jelentőségének elhanyagolása, a pártegyesülés ismeretes módja következtében — viszonylag keveset lehet találni a Tanácsköztársaság idejéből. Ezek között is kevés az új — szocialista, illetve szocialista — kommunista párt — vagy átalakított pecsét. Ezért közlök minden, a Tanácsköztársaság idején használt szociáldemokrata szövegű pecsétet is, abból indulva ki, hogy ha nem is alakították át vagy nem is alkalmaztak új pecsétet, a régit mégis az új, egyesült párt nevében használták. Hasonló a helyzet a szakszervezeteknél. A szakszervezeti pecséteken általában nincs semmiféle jele annak, hogy a Tanácsköztársaság idején készültek vagy akkor használták azokat. Mégis, miután ismeretes, hogy az októberi forradalom után és különösen a proletárdiktatúra idején milyen hatalmas mértékben megerősödött, az ellenforradalom győzelme után pedig mennyire visszaesett a magyar szakszervezeti mozgalom, azt hiszem, helyénvaló minden, a Tanácsköztársaság idején használt szakszervezeti pecsétet tanácsköztársasági pecsétnek tekinteni és a gyűjteménybe bevenni. Figyelembe kell vennünk még azt is, hogy a tanácshatalom idején a szakszervezetek szerepe és feladatköre lényegesen megváltozott, kibővült, sok olyan feladatot végeztek, amely addig kívül esett tevékenységi körükön, például a gazdaságirányítás területén. Különösen érdekesek a Tanácsköztársaság idején gombamódra elszaporodott álszakszervezetek pecsétjei. Mivel a szakszervezeti tagság ebben az időben megbecsülést, védettséget jelentett, sőt anyagi előnyökkel is járt, az igazi munkásszakszervezetek pedig tagzárlattal, szigorú ellenőrzésekkel védekeztek az új tagok beözönlése ellen, egyre-másra keletkeztek az új, álszakszervezetek. Ezeket a Szakszervezeti Tanács nem ismerte el, újra és újra leleplezte őket, létezésük, működésük mégis érdekes kortörténeti jelenség, ennélfogva pecsétjeik is figyelemre méltóak. Tanácsköztársasági, de általában újkori és legújabb kori pecsétek lenyomatainak — fakszimiléjének — tudományos célú közlésére tudomásom szerint sem nálunk, sem külföldön eddig még nem került sor. E munka készítése során jelentettem meg a Levéltári Közlemények 1967. évi 2. számában „A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei", a Hadtörténelmi Közlemények 1969. évi 1. és 2. számában ,,A Magyar Tanácsköztársaság hadügyi szervezete és pecsétjei", végül a Fejérmegyei Évkönyv 1919 című gyűjteményes kötetben a „Fejérmegye Tanácsköztársasági szervezete és pecsétjei" című tanulmányokat és a megfelelő pecsétek lenyomatait.